Szokatlan hétköznapok

Nem tudnak mostanában megszokott napjaink lenni, mert mindig van valami. Ma éppen az, hogy Máté lábkörmét megyünk kivágatni, ami már fél éve folyamatosan benő, és mindig a pedikűrösömmel szedettük ki, Máté nagyon unja már, meg főleg szenved tőle, és mivel semmi javulás nem mutatkozik, elszántuk magunkat. Ági, a pedikűrösöm ajánlott is egy orvost, akihez sok mindenkit küldött már a praxisából, de éppenséggel a fiának is ő szüntette meg ezt a problémáját. A legjobb az egészben, hogy hozzánk közel működik egy magánklinika, amiről semmit sem tudtunk, mert főleg plasztikai sebészet van hirdetve ott, de mint kiderült, rengeteg mást is csinálnak, a nőgyógyászattól kezdve, a nekünk most kellő sebészeten át még természetgyógyász és labor is működik ott…

Na szóval oda megyünk, este 7-re, mert akkor van ott az orvos. Szegény Máté nem túl lelkes, de tudja, hogy meg kell csinálni, nincs mese, fájni is fog utána, meg sántikálni fog pár napig és legfőképp suliba sem mehet csütörtökig biztos nem, de lehet egész héten itthon marad, meg persze 2-3 hétig nem tornázhat. Na, hát erre mondom, hogy két hetente mindig más valaki marad itthon betegápolásra 🙂 , de most azért picit valahogy izgulok is az este miatt, hogy minden flottul menjen, meg utána is. Ezen a héten még ugye megyünk fociedzésre is kétszer Tomával, ami azért már kezd a megszokott kategória lenni, és lesz egy rendkívüli szülői is Tomáéknál, ami csak első hallásra ijesztő – de arra nagyon – nem zárják be a sulit (hehe, mert azért volt régen ilyen rendkívüli szülői is 🙂 ), egyik tanító néni sem megy sehová, hanem az egyik kisfiúval van probléma, de az sem olyan jellegű, hogy veszélybe lenne bárki is (szerencsére), hanem régóta elhúzódó ügy, ami csak romlik, hát na szóval a lényeg, hogy kezelni szeretnék a dolgot és ez most az eszköz.

Egyébként meg olyan furcsa, hogy valahogy kezdünk teljesen beleolvadni az iskolai életbe, már megint 🙂 , meg az őszbe, a munkás hétköznapokba, azt hiszem jobb, ha nem is gondolok bele 🙂 . A fiúk megint felvették a ritmust, Máté már nem tudom hányadik dolgozatán van túl, mindegyik elég jól is sikerült, és most azt érzem rajta, ha valamit nem érez teljes biztonsággal, arra egyből rámegy, ami tök jó dolog! Angolból a legerősebb csoportban van, ami azt jelenti, hogy ötször több is a tanulnivaló persze, meg a legváltozatosabb feladatai vannak, sok kis szösszenetet kell írnia mindenféle témakörben, az meg külön vicces valahogy, hogy esténként többször előfordul, hogy Benivel amikor beszélnek messengeren, hallom, hogy a fogalmazást javítgatják, mármint úgy, hogy amit megírt Máté, Beni lektorálja 🙂 , elég muris, meg egyben megható is valahogy, de tök jól működik 🙂 … Egyébként oda-vissza megy a dolog, Beninek meg Máté matekból segít többször, főleg év végén a vizsgái előtt voltak forró dróton, és olyan jó, hogy ennyi év és ennyi kilométer távolság után is, ők még mindig a legjobb barátok!

Toma ott folytatta, ahol abbahagyta, valamelyik nap számkirályként jött haza a suliból, amiben azt emlegette a legtöbbet, hogy nem is gyakoroltunk vagy tanultunk nyáron és egyáltalán nem foglalkoztunk semmi tanulnivalóval – ami teljesen igaz, azt következetesen betartottuk, hogy következetesen nem tanulunk nyáron 🙂 – és mégis ő nyert 🙂 ! Aztán másolásból már annyira nem volt jókedvű, E. néni az egyik délutáni alkalommal, amikor mentem Tomáért odasúgta, hogy azt kéne picit gyakorolni – erre jutottam én is egyébként még év végén – mert sok a pontatlanság benne, amitől Toma teljes letargiába került 🙂 , mert szerinte ezek szerint ő béna írásból – mondom maximalista – ami csak azért érdekes, mert másnap azzal jött haza, hogy neki és az egyik kislánynak lett csak hibátlan az önálló másolásos munkája, amit megismételt pénteken is 🙂 . Szóval egyrészt úgy néz ki, tud ő nagyon is, ha akar 🙂 , másrészt ez a másolásos móka eléggé unalmas dolog egyeseknek, mert ha odafigyel, tök jó minden 🙂 , de egyébként meg nem százszor érdekesebb akár csak egyszer labdába rúgni vagy futni egy jót, mint másolgatni – gondolom én 🙂 …

Hétvégén nyomtattam pár gyakorlót is neki, mert tavaly nem csináltunk szinte semmit itthon, ami persze nem baj, mert így is nagyon jól működött minden, de egyrészt kicsit lelkifurdalásom volt, hogy ha jobban megtámogattam volna, biztosabb lenne a dolgában, szóval úgy érzem a helyesírást, szövegértést idén elővesszük néha. Az egyik feladatot, ami rendszeres náluk, hogy összekevert betűkből kell kitalálni a szót, úgy érzi nem megy neki  – annyira édes, hogy mindent jól akar csinálni 🙂 – szóval azzal bíbelődtünk tegnap délután, de ez utóbbi jó volt, mert játéknak fogtuk fel, utána pedig másolt pár szót, egyébként hibátlanul, szóval lehet ezt már nem nagyon kell erőltetnünk 🙂 … Aztán szombaton volt Máté névnapja is, amit gokartozással ünnepeltünk, de csak estefelé jutottunk el a pályára, ami addig totál tele volt, viszont a fiúk így is nagyon élvezték, sőt, Toma külön odavolt attól, hogy este vezethetett 🙂 … Aztán mi volt még, főztem egy csomót a hétvégén, készült gofri egy halommal Máténak a névnapjára, sütöttem lángost, tegnap pedig rántott csirke volt rántott cukkinivel a kertből, ez utóbbiból még mindig sok van a kertben is, na meg paradicsomok is fürtökben lógnak, legnagyobb örömünkre, úgyhogy mostanában sok ilyen ételünk lesz…

Hát ezek mennek felénk, azt meg nagyon remélem mára, hogy sima liba lesz Máté kis esti műtétje 🙂 …