Nem erről volt szó!

Vagy írhatnám szinte azt is, hogy ott folytattuk, ahol abbahagytuk a múlt évet. Csak sajnos nem jó értelemben… A múlt hetet, ha lenne ilyen funkció, kikukáznám az életünkből. Kezdődött a hétfővel, ami teljesen jól indult, délután viszont a Családfő rosszul lett, az ügyeleten hazafelé a munkából megnézette magát, mert érezte, hogy egyre inkább nem jól van. 190-es vérnyomást mértek nála, közölték, hogy vagy mentővel megy kórházba vagy hívjon valakit, mivel így nem vezethet értelemszerűen. Persze mentem egyből, addigra egyébként lement neki, bementünk, sokáig ott voltam vele, de mivel megint csak az történt, ami decemberben a vesekőnél, hogy én kint kellet, hogy legyek, ő pedig bent volt, egy idő után hazajöttem, talán este 8 lehetett, mert a fiúk meg persze itthon voltak, nem túl nyugodt állapotban. Apuci egyébként onnantól teljesen normális eredményeket produkált. Én még este a barátunk segítségével elmentem az autójáért és hazahoztam, a Családfőt egész éjjel vizsgálgatták, hajnalban kiengedték, hazajött taxival. A hetet itthon töltötte, minden rendben volt, folyamatosan mérte a vérnyomását, elment a kardiológushoz, akit 2 éve ajánlottak neki, hasonló volt akkor is a helyzet, de nem ennyire erős, szóval elment, megnézette magát, a stressztől volt valószínűleg a  probléma, nincs szervi baj vagy bármi, ami szuper, de nyilván ez sem jó, ami így néha előjön, ha kétévente, akkor sem…

Aztán egyik nap asszem csütörtök este, egeret láttunk a felső szinten! Kiakadtam, főleg, hogy csapdát is kiraktunk egyből, mert azt lehet nem is írtam, hogy decemberben is egy betévedt hozzánk, kiraktunk és beszereztünk csapdákat, napokig nem volt eredmény, aztán valamikor elkapták a fiúk, egész pontosan Apa és Máté… Most kabaréba illő jelenetben rohangásztunk utána éjjel, Máté, Apa és én, de persze nem kaptuk el. Kivagyok, azóta olyan mintha felszívódott volna, de tudom, hogy nem, az előző sem tűnt el, de diplomás egerek ezek, mert a csapda hidegen hagyja őket, most próbálunk humorral állni a dologhoz, nem mindig megy… Eddig egyszer volt egerünk valamikor az ősidőben, amikor Máté kicsi volt, karácsony után, valószínűleg egy edénydobozból jöhetett elő, amit ajándékba kaptunk, de lehet az is, hogy valahogy betévedt ide, azért gondoltunk a dobozra, mert ki volt rágva. Na mindegy is, azóta semmi nem volt, most meg 1 hónap alatt kétszer, és ráadásul az utca elején az új lakó, aki Feri bácsi házát építette át panaszkodott, hogy a teljesen felújított házba jött be az egér, szóval nem tudom mi van erre felénk, remélem nem invázió, mert ez kicsit kezd sok lenni.

Aztán Máté lebetegedett, begyulladt a mandulája, tegnap tulajdonképpen Toma is csatlakozott hozzá, de elodáztam a tüneteket, gondoltam a gondolatom erejével meggyógyítom 🙂 (na jó, ez csak vicc 🙂 ), de nem sikerült… Reggel aztán kénytelen voltam szembesülni a helyzettel, hogy ő is beteg, szóval nem ment suliba. Most valahogy nem vagyok jó passzban, írni sem volt kedvem, munkaügyben is vannak nehézségek, főleg a megrendelővel, majd jövök, ha magamhoz tértem 🙂 …