Most, hogy a címet leírtam jöttem rá, hogy valahogy minden évben február tájékán megyünk át először a Molnár-szigetre Tomával, amolyan tudattalan tavaszi szezonnyitás ez részünkről úgy tűnik 🙂 . Most éppen Toma betegnapja volt ez az apropó. Az is igaz, hogy Toma már előző nap nagyon mondogatta, hogy milyen szép idő van és ő annyira szeretne átmenni a szigetre… Másnap, mivel délelőtt rendel a doktornéni – akihez be sem jutottunk és sokkal hamarabb végeztünk, mint gondoltuk – meg is valósítottuk, készültünk is rá, enni-innivalót és focilabdát is vittünk, mindezek mellett ráadásként gyönyörű tavaszias, meleg, napsütéses időnk lett aznap. Toma különösen szeretett volna autóval átkompozni, mert mint mondta, azzal szinte soha nem megyünk – valóban, a kompig kocsizunk, utána gyalogosan megyünk át 🙂 – szóval most ez is megtörtént. Ennek köszönhetően sokkal több helyet bejártunk ott a szigeten, mivel nem a saját lábunkkal mentünk 🙂 , de azért persze külön sétálgattunk többször is. Ezt az első két képet Toma fotózta, szerintem nagyon szépek, ügyes! Az első kompos a kocsiból, a második már gyalogosan készült 🙂 :
Sokat autóztunk a szigeten, arra is mentünk, ahol régebben biciklivel voltunk, nagyon szép arra minden 🙂 :
Aztán persze nem maradt el a szabadidőparkos játszóterezés és focizás, ez Toma egyik legkedvencebb helye 🙂 . Külön öröm, hogy állandó büfé is van már az épületben – nem voltam benne biztos ősszel, amikor utoljára voltunk, hogy kihúzza a telet, de most is működik és továbbra is nagyon akar, mint megtudtuk 🙂 – mosdóban is járhattunk, a szabadidőparkban voltunk a legtovább 🙂 …
Utána elbarangoltunk a soroksári, kisvárosi részre, egy lépcsőn kell felmenni és egy központi részre lyukadunk ki, ahol beültünk picit a cukrászdába, vettünk pár dolgot a DM-ben 🙂 , és még a parkban is megpihentünk picit 🙂 …
Van ott is egy játszótér, nosztalgiáztunk is kicsit, volt idő, amikor ez volt az egyik kedvenc helye Tomának, ez a hálós, forgó mászóka, aminek a tetejére fel lehet kucorodni (a kedves szülő meg tekerheti, amíg bírja 🙂 ). Emlékszem, hogy volt idő, amikor ez óriásinak tűnt neki, alig tudott felmenni, most meg 🙂 … Arról nem is szólva, hogy még Mátéval is átéltük ott ugyanezt a fejlődési szakaszt, még ovis sem volt, amikor először ment fel rá, aztán ugyanígy később is mindig átkirándultunk oda egy picit, sőt, Tomának olyan is eszébe jutott, hogy Mátéval kettesben, de még hármasban, Benivel kiegészülve is jártunk ott 🙂 …
Még az egyik ottani kisboltba is bementünk, ahová általában mindig bejárunk, főleg pékáru és nasi csusszan a kosarunkba. Valahogy szeretjük, hogy ott minden olyan városias,
leérve a hosszú lépcsősoron pedig visszaérünk a természetbe… Szuper jó nap volt, remekül éreztük magunkat, jól esett picit kiruccanni, gyógytúrának fogtuk fel 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: