Bűvészkedve…

Mindig megfogadom, hogy mielőtt nyaralni megyünk mindent megírok ide is, és egy csomó dolgot elintézek a ház körül és bent is, de aztán általában nem így lesz 🙂 … Mondjuk legalább a házban elintéztem szinte mindent, de a ház körül, na ott nem sokat, csak a legalapvetőbbeket. És még a füvet sem nyírta le senki, Máté szokta, de most mondjuk én mondtam neki, hogy tegnap abban a tikkadt melegben hagyja a fenébe, majd jó lesz akkor is, ha hazajövünk…

Csili cicát rábíztam a szomszéd barátnőmre, ő fogja etetni, de azért izgulok is  miatta. Remélem nem indul vándorútra, ha rájön, hogy napokig nincs itthon senki… Ráadásul mindenki nagyon szereti Csilit, Máté is nagyon bírja, eteti, játszik vele, figyel rá. Toma meg nem kell írni, hogy oda van érte, tényleg nagyon imádja, ő is enni és tejet ad neki – amióta nálunk van, nekem nem is kellett nagyon etetni 🙂 – dögönyözi, játszik vele, szóval beütne a krach, ha eltűnne Csili úr, mert így hívjuk magunk között 🙂 … Ráadásul természetesen, nekem is a szívemhez nőtt és még a Családfő is kedveli – bár nem vallaná be szerintem 🙂 – de értékeli, hogy nagy vadász 🙂 . Erre, olyan mintha megérezte volna ez a macska, hogy elutazunk, mert minden reggel itt ücsörög az ajtó előtt tejre és száraz tápra várva, ma meg még nem is láttuk… Hát, hogy mindig van valami…

A csütörtök-péntek elillant, mintha nem is lett volna. Máté kidőlt, ki kellett pihennie az 5 nap fáradalmait, én meg vásároltam csütörtökön, aztán elhoztam hazafelé Vincét. Nagyon jó barátok kezdenek lenni Tomával, több mindenki van ugye barátként, de szerintem Vince a legjobb jó barát 🙂 . Ennek örömére egész délután fociztak, futóversenyeztek és egy óriásit fürödtek 🙂 . A medence tegnap is jó szolgálatot tett, akkor Toma és Máté lubickolt benne, mondjuk abban a hőségben nem is lehetett mást tenni… Én meg a fodrászt is megjártam tegnap és most valahogy olyan jól éreztem magam – mondjuk eddig is így volt, de most annyira jól elbeszélgettünk szépülés közben a fodrásszal, körmössel és több vendéggel, hogy igazi bulis hangulat volt és most jól esett 🙂 …

Nagyjából össze vagyunk pakolva, már csak a ruhák kellenek, ami nem sok, inkább a körítésre megy el sok idő, meg bebűvészkedni mindent az autóba és a tetejére, mert a 3 fiúnak az összes horgász holmija is be kell, hogy férjen természetesen. A Mézga családra hajazunk ilyenkor, legalábbis úgy dereng, mintha ott lett volna olyan kép, hogy a kocsitetőt tornyozva felpakolják, de lehet, az nem is abban volt 🙂 …