A Kékestetőn

Csütörtökön fogtuk magunkat és egészen Kékestetőig kirándultunk. A Családfő szabit vett ki a hét utolsó két napjára és mind a négyen mentünk végre! Az egész egyébként Toma ötlete volt, és nem is hagyta, hogy ne valósítsuk meg, kb. 2-3 hete majdnem minden nap elmondta, hogy ő meg szeretné nézni Magyarország legmagasabb pontját 🙂 ! Az egész onnan indult, hogy amikor legutoljára itthon volt betegen, havazott a Kékesen és néztük a tévében, hogy milyen szép ott minden. Na, onnantól nem volt megállás, el volt döntve, hogy mennünk kell 🙂 ! Ami azért sem volt éppen mellékes, mert még Mátéval sem voltunk ott, úgyhogy neki is volt kedve, ezért eleve az őszi szünetet szemeltük ki erre a célra.

Szerencsénk volt, ugyan borús volt az idő csütörtökön, de amikor odaértünk még egész kellemes volt minden, gyönyörködtünk a kilátásban és jó nagyot sétáltunk az erdőben, már csak azért is, mert sejtettük, hogy később esni fog az eső. Nem csalódunk, visszafelé jövet az utolsó métereknél már csepergett az eső és fújt a szél is. Persze felmentünk a TV-Torony kilátóba is, ott fönt azért rendesen éreztük a széllökéseket, de a látvány mindent feledtetett! Aztán ugyan nem akartunk nagyon zárt helyre menni, de bementünk a fedett kilátó részre is és a presszóban ittunk egy kávét, bár forró csokit akartak a fiúk (és én sem tiltakoztam volna) de az nem volt sajnos. Egyébként kint alig találkoztunk valakivel, bár voltak rajtunk kívül is kirándulók, de ritkán láttunk másokat is. A presszóban azért voltak, de nem sokan, és bár rosszabbra készültem tömeg tekintetében, az én mostani mércémnek is megfelelt minden 🙂 . Olyan 4 körül indultunk visszafelé, és akkor már erősen esett az eső, szóval azt hiszem nagy szerencsénk volt, hogy még a kilátó előtt kiélveztük a környéket! Mindenki élvezte, gyönyörű volt minden, talán így ősszel a legszebb ott is  minden! Lehet, hogy lecsekkoljuk nyáron is, ugyanis egyesek vissza akarnak menni 🙂 …

A kilátóból…