Kitaláltam végül, hogy mit főzzek mára 🙂 , tojásleves készült mákos gubával. Gondoltam, ha már pont ezt készítem, leírom az újításomat is ezzel kapcsolatban, ami nem egy korszakalkotó dolog 🙂 , mindenesetre nagyon feldobja ezt az ételt, nálunk nagy kedvenc és aki kóstolta, eddig mindenkinek ízlett.
Nem csinálok azért én sem gubának való kifliket – nem ez az újítás – hanem a szokott módon leöntöm a felszeletelt kifliket langyos, mézzel vagy cukorral ízesített tejjel. Ami a nem megszokott, hogy főzök egy hígabb vaníliás pudingot, mondjuk 6-7 deci tejből (ez nálunk most kb. 8 kiflire volt adagolva, , ha több a kifli, lehet hígabb akár a puding), aztán egy nagy jénait enyhén kivajazok, bele rakom a kifli felét, rászórom a cukros mák vagy dió felét (mikor mi van itthon, most az előző volt) leöntöm a puding felével, aztán jön a másik fele a kifliknek és a máknak, majd a tetejére kerül a maradék vaníliás sodó. Ezután megy a közepesen meleg sütőbe, de igazából csak jól összemelegítem és kész is 🙂 …
Egy kicsit most megpirult a teteje, mert jó kis felfordulás volt nálunk, ugyanis tiszteletét tette a nappaliban egy icike-picike, de annál kevésbé kívánatos gyík… Edzett vagyok már ilyen téren, nem ez az első eset, mivel déli fekvésű a teraszunk és sokszor napoznak rajta gyíkocskák, akik hiába van szúnyoghálós ajtónk, egy kis résen is beférnek, most is valószínűleg ez történt. Mind a három gyerek igyekezett valahogy segíteni, húzogattuk a kanapét, mert mögötte bujkált. A kezemmel nem merem őket megfogni, így egy papírtörlővel szerencsétlenkedem 🙂 , aztán valahogy csak sikerül az akció, most harmadjára jött össze a dolog, végül a fiúk díszkíséretében útjára engedtük a gyerek-gyíkot a teraszon… 🙂
🙂 🙂 🙂 Finom is volt nagyon… Te hogy csinálod Anikó?
Nyam-nyam….Nagyon guszta, hasonlóképpen készítem én is.:-)