Alkudozás

Tegnap egész délután ment Toma részéről az alkudozás ovi-ügyben 🙂 … Természetesen velem akar ma jönni vásárolni – persze óvoda helyett 🙂 – vagy postára vagy piacra vagy bárhová, a lényeg, hogy együtt menjünk, ezt az intézményesdit pedig felejtsük el 🙂 … Gyanítom, hogy mindez folytatódni fog, a reggeli készülődés közben is…

Tegnap legóból megépítettük a csoportszobát és eljátszottuk a rengeteg sok kis legó-emberkénkkel az előző napot, meg a továbbfejlesztett változatát is 🙂 , megvolt a sírós elválás, a vigasztalás, én részemről erősítettem azt a vonalat a kis előadásunk közben, hogy milyen jól lehet játszani nélkülem is a többi gyerekkel – ami egyébként tényleg jól működik, amíg el nem megyek 🙂 – és volt sok visszatérés a részemről, nagy ováció és öröm közepette 🙂 . Tomának nagyon tetszett ez az egész, tényleg olyan volt, mint amiről olvastam korábban, mintha megkönnyebbült volna attól, hogy eljátszhatja a helyzetet.

Este pedig – most már sokadjára – mesélek neki a napunkról, most csak az ovira kihegyezve a történetet. Főszereplőnk egy Regő nevű kisfiú – azért ő, mert tetszik ez a név és ritka is – és persze az anyukája, a kisfiú ovis lett, a napja pedig megegyezik Tomáéval 🙂 . A kis Drágám szájtátva hallgatja elalvás előtt 🙂 és ilyenkor is visszaköszönnek az olvasottak – ugyanis ilyesmiről, vagyis óvodásoknál a mese és játék hatásáról írtam a szakdolgozatomat anno – például beleszól kiegészíteni a történetet, most éppen azzal, hogy az óvó néni megmutatta Regőnek 🙂 , hogy hol lesz az órán a nagy mutató, amikor visszajön az anyukája és ez a rendes anya tényleg akkor jött meg 🙂 …

Egyébként meg nagyon édes, még mindig imádnivaló 🙂 , most sokkal bújósabb is lett és ezen az egész héten nekem az lesz a legnehezebb, hogy minden nap elvigyem az oviba, holott néha legtöbbször hagynám az egészet a fenébe…