A reggeli kellemes indulásnak délutánra nyoma sem lett, senkinél… Eddig nem volt igazán gyerekbarát napunk. Máté jókedvűen, lelkesen ment suliba, amikor hazaért, úgy jött be az ajtón, hogy elege van…, ugyanis angolból is röpdogát írtak, meg matekból is, és hát volt ami jól sikerült, volt ami kevésbé… A szép az, hogy matekból holnap, angolból pedig csütörtökön újra írnak, a többit meg ne is említsük… A délután nálunk kezd valami tanulószobára emlékeztetni, mert ha valamiben segíteni kell, akkor persze segítek, (ez főleg írásbelikre igaz), de a tanulásnál is akad bőven olyasmi, ami nehéz, na nem maga a megértés, hanem a mennyiség… Ilyenkor segítek kiemelni a lényeget, volt amiből vázlatot is írtunk, ez így hatékony, de próbálom rávezetni Mátét, hogy fokozatosan ezeket egyedül csinálja…
Toma reggel meglepően könnyedén vette az akadályt, nem sírt, egész jókedvűen készülődött és ment be a csoportba. Szerintem jól elvan a Dadussal, örülök neki nagyon 🙂 …. Viszont amikor érte mentem bújt hozzám, majdnem sírt és azt mondogatta, hogy fáradt. Próbáltam megtudni tőle, hogy mi történt, de nem sikerült, itthon a lefekvésnél annyit árult el, hogy T. nénitől nem kapott ebédnél kenyeret. Gondolom az történt, amit láttam amikor a beszoktatás miatt bent voltam, hogy egyszer körbe megy minden asztalnál a kenyeres tál, akkor lehet venni, de később már nem. Értem én, hogy vannak szabályok amiket be kell tartani, de azért szerintem lehetne súlyozni, nyilván jobban észnél van ilyenkor egy 5-6 éves gyerek, mint egy 3 éves (vegyes csopi), aki most kezdte az ovit, ráadásul alig eszik bent valamit, gondolom most is a leveshez kellett volna Tomának az a szeletke kenyér… Azért azt hiszem holnap utána járok én ennek, mert megint ezt az oktalan szigort érzem én itt, amit első nap tapasztaltam, amikor Toma felkelt az asztaltól…
Eddig itt tartunk, ezután meg gondolom tanulószobázunk, mert a matek mellett holnapra még ott a töri is (várom már azt az őszi szünetet, de nagyon vagy minimum a hétvégét 🙂 ). Én meg nem kávéztam láblógatva :), hanem rohantam a feladataimmal, de még így sem haladtam olyan sokat, úgyhogy most valamiféle listaíráson töröm a fejemet, meg azon, hogy el kéne kezdenem a futást 🙂 , közben keresgélek munka ügyben is, de annak örülök, hogy ezek a legnagyobb bajaim 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: