Sietősen

Tulajdonképpen annyira rohanok, hogy nem is tudom miért ültem le írni 🙂 … (Lehet, hogy függő lettem 🙂 ) Mostanában ez van, a délelőttök nagy része nagy sietségben telik el, mindig egy csomó mindent meg akarok csinálni, aminek rendszerint csak egy részét sikerül teljesítenem. Még mindig nem jutottam el oda, hogy láblógatva kávézgassak, pedig tényleg jó lenne, jövő hétre betervezem 🙂 !!!

Viszont valamennyire talán utolértem magamat, na nem a gyakorlatban, hanem fejben, végre eljutottam oda, hogy átlátom mit végezzek el hamar és mi ér rá, rengeteg sok minden gyűlik amikor egy picivel van itthon az ember lánya, mert mindig csak a tűzoltásra jut idő, az időigényes dolgokkal meg úgy vagyunk, hogy majd egyszer 🙂 … Hát, igen, inkább sétáltunk (vagy buszoztunk 🙂 ), meg játszottunk, mint pakolásztam vele együtt 🙂 … Közben kicsit a hűtőt is ürítem, így aztán most zuzapörkölt rotyog – amit nálunk inkább csak a Zapu szeret – viszont váratlanul előkerült egy másik zacskóból pulykaapróhús – azt hittem az is zuza 🙂 – úgyhogy délután azzal is kezdenem kell valamit 🙂 . Azért jó, mert most már visszajött a kedvem ahhoz is, hogy előszedjek régi és keresgéljek új receptek között és már tervezgetem, miket fogok sütni 🙂 … Na jó, azért idáig is rendszeresen  sütöttem, csak inkább a megszokott dolgokat készítettem, pedig én nagyon szeretek újdonságokat kipróbálni, de egy ideje nem volt időm kedvem nézelődni, válogatni, most legalább ez is visszatért 🙂

Tomával nincs sírás reggelente, viszonylag jókedvűen megyünk, szóval picit már örülök 🙂 . Aranyos kis drága, már játszik a többiekkel, tegnap például az udvaron a saját kis korosztályával kardozgatott 🙂 … Enni viszont továbbra sem akar bent, most is várja itthon a frissen főzött spenót 🙂 , mert azért éhen nem maradhat 🙂  (szereti, mert csak nyelni kell 🙂 ). Most pedig szaladok, nehogy elkéssek, mert ebéd után persze elhozom 🙂 …