Gyerekdolgok

Azért így, több mint három hét elteltével , megmutatkoznak az iskolás lét “szépségei” 🙂 , például az, hogy alig várjuk mindannyian a pénteket 🙂 … Sok a tanulnivaló hét közben és ezzel biztos nem árultam el nagy titkot. Máté még mindig hozza a formáját – mármint tavalyhoz képest – jó sok ötöst hozott már most, és meglepően sok jegyük is van, köszönhetően nyilván a sok röpdolgozatnak . Már hétfőn is azzal fognak kezdeni, aztán tudunk még kettőről biztosan a jövő héten, a többi, váratlan becsúszóról nem is szólva.  Máté megkapta az első hármasát is a napokban, ráadásul a nem várt angolból – ugyanaz a tanár mint tavaly, és a múlt tanévben szín ötös volt – szavakat kellett betűzés alapján leírniuk, de ez eddig nem volt napirenden náluk, ráadásul hosszú szavak is voltak, gyors tempóval betűzve, maximum egyszeri ismétléssel. Hát, voltak itt már furcsaságok ilyen téren, ez is egy ilyen, eddig ezt nem vették elő, most pedig egy rövid órai kiruccanás után dolgozat lett belőle…

Mátét persze lelombozta a dolog, azért valamennyire tán megvigasztaltam, de szeretem benne, hogy egyből a megoldáson töri a fejét, mert már az órán felmondott egy verset, amit meg kellett tanulni 🙂 és persze kapott rá kis ötöst, és nagy boldogan mondta, hogy már csak egy kicsi kell és összegyűlik egy nagy ötöse és akkor azzal ki van javítva 🙂 . Bár hozzátette, hogy nem teljesen és ez a hármas őt, hogy lehúzza meg minden… Ezen néha mosolyognom kell, csak azért nem tudok sokszor, mert őt ez tényleg szívből bántja, nehezen éli meg és nagyon magasan van a mércéje saját magával szemben… Reggelenként mostanában sokszor, ezen a héten majdnem minden nap úgy indult el suliba, hogy nem tudott reggelizni, mert ideges volt ezek miatt a fránya számonkérések miatt. Persze próbálom folyamatosan enyhíteni ezt az egészet, de nehéz ügy ez, mivel ez belőle belülről jön és már néha én is aggódom miatta, hogyha nem úgy teljesít, ahogy ő azt szeretné, az nagyon megviseli… Azért az vicces és soha nem gondoltam volna, hogy én leszek az, aki egyfolytában azzal tömi a gyereke fejét, hogy nem kell mindenből mindig ötös és egyáltalán nem fontos a kitűnő bizonyítvány 🙂 , sőt valamelyik nap odáig ragadtattam magam, hogy azt találtam mondani, hogy aki állandóan ötösöket hoz, az nem is normális 🙂 … (hát, normális…? 🙂 )

Toma meg nagyon ügyes kis óvodás lett az elmúlt napokban, szinte teljesen sírásmentesek vagyunk, az egyik nap volt csak egy kis szájlegörbülés, de az is nagyon hamar elmúlt. Ezt se gondoltam volna azért a múlt héten 🙂 … Aminek még jobban örülök, hogy úgy látszik barátkozik is, vannak játszótársai 🙂 . Viszont megtudtam, hogy az egyik óvónénit nem kedveli (sejtettem), ezt ő maga mondta el, ahogy kérdezgettem itthon. T. néni Máté idejében egy másik csoportban volt, aki helyett most van, ő már nem dolgozik az oviban. Ilyen tapasztalatom még nincs, mert olyan szerencsések voltunk Máténál, hogy mindkét óvónénivel jól volt Máté és én is kedveltem és kedvelem még most is őket. Azért bízom benne, hogy ez esetleg átmeneti állapot, ha meg nem akkor remélem, hogy megszokható a dolog, mert annyira azért nincs nagy vész és én úgy látom, hogy T. néni igyekszik, csak a maga módján, mert ő egy szigorúbb, harsányabb, nyersebb típus… Azért van összefüggés nyilván azzal, hogy tegnap jókat mosolyogva úgy fogadtak az oviban, hogy Toma durcáskodott T. nénivel, ugyanis nem volt hajlandó átöltözni udvar után 🙂 … Tudtam Tomáról azért eddig is, hogy önérzetes és akaratos típus, de azt nem gondoltam volna, hogy zsenge ovis korában renitenskedni fog 🙂 …

Ma jó napunk van – mindenképpen péntek lévén 🙂 – az oviban ugyanis vásár lesz. Nagy játék ez az egész, ami évente kétszer van, szeptember  végén és június közepén. Egész idáig készültek rá a csoportok mindenféle saját készítésű kézműves termékekkel, kipakolják asztalokra a portékáikat a csoportszoba elé, a gyerekek papírpénzekkel vásárolnak, mindenki mindenkitől óvodai szinten, jön egy népi együttes is, aki zenél, szokott tánc is lenni 🙂 . Ráadásul az egészben az a legjobb, hogy szülők is bent lehetnek, sőt várják őket nagyon is, mert ez olyan családi nap féle… Szóval ma bulizunk 🙂