Ebben e gyönyörű napsütéses időben nem lehetett itthon maradni 🙂 , ha már egyszer szabadnapot adtam a legkisebbünknek 🙂 . Gondoltam a jól bevált buszos programunkhoz nyúlok, amit a sok-sok ovis megpróbáltatás után 🙂 , most igazán időszerűnek éreztem… A Duna-parton gyalog indultunk el a buszhoz, de olyan szerencsénk lett, hogy végig magunk előtt kísérhettük a még mindig sztárként top-on lévő kukásautót, így jó sokat voltunk a levegőn, le is késtük a járatunkat, amit egy csöppet sem bántunk, mert még a szemétforgatást is megcsodálhattuk 🙂 …
Aztán amíg a buszra vártunk, bementünk volna az újdonsült játszótérre, de még munkások hada dolgozott ott éppen, így inkább az erdős-ligetes részen sétálgattunk és gyűjtöttünk pár falevelet, fakérget, szóval mindenféle őszi szépségeket.
A legjobb dolog persze még mindig a buszozás (na meg az óvodakerülés sem utolsó 🙂 ):
A templomnál ahol leszálltunk pont Toma kedvencét a déli harangszót értük el,
ráadásul az egész teret feltúrták, így nagy boldogságra tele volt a környék markoló autókkal is, az élet apró örömeiként 🙂 …
Volt egy kis pihenés, kekszezés, amivel úgy elment ismét az idő, hogy megint lekéstük a járatunkat 🙂 , így elnézegettük még egy darabig a héveket és buszokat 🙂 .
Visszafelé leszálltunk a cukrászdánknál fagyizni, de elfelejtettem, hogy hétfőn mindig zárva van 🙂 … De minden így volt jó, ahogy volt, mert ezalatt a jó 20 perc alatt amíg várakoztunk lementünk a Dunához kavicsokat dobálni…
Amikor visszaértünk a végállomásra, megint az erdős részre mentünk vissza, megvárni a Zaput,
Itt már eléggé fáradtan…
majd együtt elmentünk Mátéért a suliba, aztán itthon ebéd után gyorsan lefektettem Tomát aludni, mert sikerült jól elfáradni ebben a sok mindenben 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: