Délelőttre szóló céltudatos tervünket egy apró mozzanat borította fel, mégpedig az, hogy ahová indultunk, az mától már nem működik 🙂 … Szombaton ugyanis, amikor Tomával buszoztunk hazafelé egy másik útvonalon, a Picikém nagy örömmel egy mini vidámparkot vett észre a közeli Plázánál, de mivel a buszon ültünk, ráadásul elég késő is volt már, abban maradtunk, hogy valamelyik nap meglátogatjuk azt a jó kis helyet 🙂 . Az a nap a mai lett volna, így utólag a tegnap sötétbe nyúló cukrászdázást felcserélhettük volna erre a programra, de most már mindegy…
Szóval délelőtt boldog tudatlanságban nekiindultunk busszal a fiúkkal, még jó is, hogy Máté ötletére így mentünk – én autózni akartam – legalább volt Tomának valami esemény is a dologban 🙂 . Hát, látnivaló még több is akadt mint kellett volna, útközben megcsodáltunk több markolót is, sőt még a kukásautót is, aminek ma van ugye a napja, így aztán kénytelenek voltunk a következő járattal menni, mert egyet már megint lekéstünk 🙂 …
Most viszont fényképeztem is legalább, nem úgy mint legutóbb:
Nem volt fotózkodós kedve 🙂
A piacnál szálltunk le és nagyon jól tettük, mert legalább mindenkinek jutott valami 🙂 . Máté megéhezett így kapott egy pizza szeletet, én körbenézhettem – legfőképp koszorú ügyben – legalább a hétfő ellenére is fél üzemmódban működő csarnokban, Toma pedig majdnem az összes szembejövő pénzbedobálós helikopterbe és autóba beült 🙂 , volt amit el is indítottam neki, bár akkor még nem sejtettük, hogy a vidámparkozás az ennyi lesz 🙂 …
Nagy szerencsénkre Tomának itt jutott eszébe meglátogatni a mosdót, úgyhogy teljesen felfrissülve indultunk tovább, de hamar kiábrándultunk, amikor rájöttünk rövid gyaloglás után, hogy éppen bontják a játékszerkezeteket. A fiúk annyira nem estek kétségbe – mondjuk főleg Tomától tartottam, mert ez már nyilván nem igazán Máté program lett volna 🙂 – szerencsére ahogy eljöttünk onnan jött a buszunk, így gyorsan elhúztuk a csíkot 🙂 .
Ez megint az a járat volt, ahonnan jó sokat, legalább 20 percet kell gyalogolni hazáig, viszont mivel sokkal kellemesebb és szabadabban is lehet rohangálni, lementünk a Dunához közeli erdős-ligetes részre, úgy indultunk hazafelé. Annak ellenére, hogy egész máshogy alakult minden, mint ahogy azt terveztük, semmi nem érződött ebből 🙂 , még én is meglepődtem, hogy szóba sem került utána ez a kis gikszer, senki nem hiányolt semmit, sőt, a fiúk kifejezetten jókedvűek voltak.
Hazafelé sem tartott sokáig az út, ugyanis Toma Mátét próbálta beérni egész visszaúton, én pedig végig ezt láttam magam előtt, jócskán lemaradva tőlük:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: