Kisebb riadalom

Ez volt ma nálunk, ráadásul mindez a semmiből bukkant elő… Délelőtt a két fiúval indultunk volna a Grund játszótérre – A Pál utcai fiúk ujjá élesztett parkjába – amikor csírájában borult minden tervünk, ugyanis ahogy Toma beült a kocsiba, arról kezdett panaszkodni, hogy nem kap levegőt (!) – szerencsére kapott – és tényleg láthatóan nehezebben próbált levegőhöz jutni… Valószínűleg ő is megijedt, láttam rajta és ez rátett egy lapáttal a nehézlégzésre is. Gyorsan kivettem az autóból, egy pár perc múlva jobb lett a dolog, sőt, nemsokára a szaladgáláshoz is megjött a kedve. Persze egyből hívtam a doktor néninket, mert tényleg ijesztő volt mindez, ugyanakkor abban a percben úgy tűnt, mintha nem is történt volna semmi, szóval akár vaklármának is beillett volna a dolog, ha nem láttam volna pár perccel azelőtt a saját szememmel az egészet…

Eszter néni nem tudott egyből jönni – már vége volt a rendelésének – de megígérte, hogy 1-2 órán belül meglátogat minket. Utána még kétszer előjött enyhébben ugyanaz a nehézlégzés, egyszer amikor bementünk a házba cipőt cserélni – megint zárt helyen – így én is inkább amellett voltam, hogy menjünk ki a Duna-partra, de aztán kint is megismétlődött hasonló, talán amikor gyorsabban jött-ment… Valami előzménye azért volt a dolognak, ugyanis pár napja hasonlóan, de nem ennyire nehezen és főként nem ilyen ijesztően vette a levegőt, akkor is hívtuk a doktornőt, aki szerint valószínűleg a megfázástól a hörgői egy picit beszűkültek, hörgőtágítót írt fel, amit szedett is és pár napja már egyáltalán nem volt semmi gondunk, szóval ez most mégis csak a semmiből jött… Megfordult a fejemben, hogy elszaladok Tomával kórházba vagy orvoshoz, de emlékezve a januári éjszakás esetünkre – amikor krupp gyanú volt – gyanítottam, hogy amire sorra kerülnénk, addigra a doktor nénink már rég megvizsgálta volna a legkisebbünket.

Így is lett, szerencsére tényleg gyorsan, még hamarabb is ide ért Eszter néni, meghallgatta persze a tüdejét, megnézte a torkát és semmit sem talált… Igazából nem tudott mit mondani, csak annyit, hogy talán a betegségből maradt vissza valami és jobb híján, írt egy beutalót holnap reggelre vérvételre, mert elég sápadt szerinte és szerintem is Toma… Hát, mit mondjak, nem nyugodtam meg, holnapután, a leleteknél meglátjuk a többit. Az egész napunk persze ebben telt, valahogy semmi nem haladt ezek után, pedig többet nem volt hál’ Istennek semmi hasonló tünet. Remélem valami egyszeri eset volt csak, és ezzel befejezzük a dolgot. Ugyanakkor Mátét is sajnálom, mert ugrott a mai (Grundos) és a holnapi programunk is (Elevenparkba akartunk menni), valamelyiket biztosan bepótoljuk a héten, de ez persze Tomától is függ… Ráadásul még mennénk vidékre is a sírokhoz és egy kis családlátogatásra is a hét vége felé, remélem el merünk majd indulni… Lefogadom, hogy az éjszaka nagy részében pedig hallgatózni fogok 🙂 …