Családmorzsák

Máté

Már olyan régen akartam írni Róla, de nehezen megy az nekem, hogy mindent olyan részletesen szeretnék visszaadni ilyenkor – valószínűleg ez csak nekem ilyen mérce 🙂 – így aztán az ilyen dolgokat halogatom 🙂 (ezt a bejegyzést is egy hete írom legalább részletekben 🙂 )… Ami persze nem megoldás, hiszen ennek a blognak pont az a lényege, hogy megörökítsen amit lehet későbbre és ugye nem csak az éppen aktuális fényképeket 🙂 .

A félévi bizonyítvánnyal kezdem, mert direkt nem írtam erről eddig, hiszen tervezgettem ezt az összefoglalót és ráadásul amit a bizi ugye mutat, a tanulás és az iskolai eredmények foglalják el úgyis az én Nagyom mindennapjait leginkább… Szóval a féléve nagyon jól sikerült szerintem, ráadásul én akkor is örülnék, ha rosszabb lenne ez a bizi, mert meggyőződésem, hogy nem a jegyek számítanak később, mindig mondom, hogy nem az élete függ ezektől 🙂 , ő viszont nem elégedett teljesen, de ezen nem vagyok meglepve 🙂 … Két négyesen kívül minden ötös, ami így a felsőben nem kis dolog én úgy látom, főleg úgy, ha az is kiderül, hogy a két négyes picit megmosolyogtató azért 🙂 … Ugyanis csak készségtárgyból, énekből és tesiből kapta ezeket, tehát az összes nehéz tantárgya ötös, irodalomból dicséretes lett, na meg technikából, de azon túl, hogy a tanárnéni utóbbiból nagyon kedves és lágy szívű, azt nem tudjuk, hogy ez miért van, mármint a dicséret 🙂  …

Viszont külön öröm, hogy a matek, töri, földrajz és az angol is ötös lett. Ezeknek mind  történetük van azért, és mind Mátét mutatják meg. Ugyanis a föcit és a törit nem igazán szereti, (én mindkettőt nagyon bírtam 🙂 , hát ez van, furcsa ezt a gyerekünknél látni 🙂 ), amihez biztos vagyok benne, hogy hozzátartozik Máté természete is azért egy picit (na meg reménykedni szabad ugye 🙂 ) mert az új dolgokat, azért egy ideig bizalmatlanul szemléli és nehezebben fogadja el, így az új tantárgyakat is, na meg azért ez a felsőre is igaz volt egy picit az első hetekben. De annak ellenére, hogy nem ezek a kedvencei (amik nincsenek is, illetve a tesi, amiből ugye 4-es lett 🙂 ) szívós munkával tanulta őket, mindegyikből becsúszott négyese is, főleg az elején, de ő kitartóan és a célt maga előtt tartva tanulta ezeket… A matekot azért jobban bírja (na ez megint nem én vagyok 🙂 ) ebből decemberre elfáradt és beszedett két négyest és nagyon izgult, hogy megkapja az ötöst, mert az szerinte ciki, ha matekból csak négyes (hát én ennek mindig örültem volna de ugye nem vagyunk egyformák 🙂 ) … És az angol, amivel év elején nem jól kezdett, lett egy hármasa, odáig volt meg vissza, hogy hogy lesz így ötös, de utána csak 5-ösöket hozott és ami a fő és én elvagyok tőle hűlve, hogy január elején megint több mint 250 (!) szóból írtak dogát, ami ugye alaposan meghatározta a félévi jegyet és az neki és rajta kívül még egy gyereknek lett ötös, aztán csak rossz jegy született… (mondjuk nem csodálom, már megfordult a fejemben, hogy beszélek a tanárral, mert ez a mennyiség nem gyerekeknek való szerintem, na de eléggé vicces ez a dolog ezek után, hogy pont én reklamáljak 🙂 )… Ráadásul úgy tudott mindent, hogy elsőre lett kész az osztályból, szinte rögtön azután, hogy lediktálta a tanár a szavakat… Ezt csak azért írom le, mert ebben a céltudatosságban benne van szinte az egész téli szünet, amit végig tanult angolból, ugyanis előtte derült ki, hogy ekkora szódogát írnak és én persze segítettem neki, beosztottam a szavakat, hogy mennyit kell két hét alatt naponta megtanulnia, hogy kész legyen, meg lelki támaszt nyújtottam a tanulás alatt 🙂 , meg kikérdeztem, de mindezt ő csinálta, az elhatározásával, az akaratával és a kitartásával. (Én lehet, hogy felnőttként sem lettem volna ilyen elszánt…)

A két négyes pedig bántotta, a tesi főleg, mert a kedvence és hát azért megkaphatta volna az ötöst szerintem is, az új tanárnéni picit szigorú, ugyanis volt olyan, hogy azoknak is négyesük lett, akik versenyekre járnak, meg nagyon az előírásokat követi az osztályozásnál, hiába nem tudja az osztály 98%-a (de tényleg annyi, és jó mozgású a közösség mások szerint is) teljesíteni az előírást, ő akkor is ragaszkodik hozzá és annak alapján ad jegyeket. Máténak már mondta, hogy ha így teljesít a következő félévben is, akkor biztosan megkapja az ötöst, szóval azért nem törte le a dolog. Az énekre pedig nem tudok én sem mit mondani, 🙂  tényleg nem tud tisztán énekelni Máté, én azt gondolnám mondjuk, hogy azért nem ez a legfontosabb – mondom én, aki énekkaros voltam 🙂 – na de ugye ezt nem lehet elvárni azoktól, akiknek nincs jó hallásuk, nem véletlenül készségtárgy ez és az is picit érdekes nekem, hogy csak azok kaptak ötöst ebből a tantárgyból, akik zeneiskolába járnak 🙂 …

Na, de ennyit az iskoláról, már így is többet írtam erről, mint ahogy szerettem volna. Annyi minden más is jellemzi őt, ami mostanában, biztos a kezdődő kamaszkor miatt is érdekes. Ellentétek mozgatják nagyon sokszor, hiszen egyszerre nagyon érzékeny és odamondogatós, nagyfiús és néha kisfiús 🙂 , az egyik percben teli szívvel nevet a másikban meg el van keseredve és persze még sorolhatnám. Ami furcsa, hogy tényleg nagyobb gyerek lett, most már érezhetően több jel is mutat a kamaszkor felé… Az első amit írok, az igazán külsőség, de akkor is, volt egy-két pattanása 🙂 , igen, nekem ez is meglepő tud lenni 🙂 .De a lényegesebb, hogy önállósodni kezd vagy nem is tudom, hogy írjam, például eddig el sem tudta volna képzelni, hogy elmegy pár napra az osztállyal vagy a barátaival valahová, mindig olyan ragaszkodó volt, most pedig kiugrik a bőréből, hogy 3 napos kirándulásra mennek az osztállyal májusban 🙂 , aminek én meg nagyon örülök, hogy így érez 🙂 . Aztán egyre jobban igényli, hogy mi ne legyünk ott a bulikon, nagyon élvezte ugyancsak az osztálybulit, na meg nagyon bírja, ha átmehet a barátaihoz és a legutóbbi, hogy a pénteki farsangi bulin érezhető, hogy egyedül akar már ott maradni 🙂 … (mi csak az osztályfelvonulást és eredményhirdetést várjuk meg valószínűleg és otthagyjuk 🙂 ) Hát, na, tényleg felnőnek egyszer majd biztosan…

Aztán annyiféle felnőttes dolog érdekli, jó, hogy lehet már ilyesmiről beszélgetni vele. Legutóbb azon gondolkozott, hogy mit fog ő majd vajon felnőttkorában dolgozni, amiről még elképzelése sincs ugyan 🙂 , de megnyugtattam, hogy ez még egyáltalán nem baj. Megbeszéltük, hogy inkább arra kell figyelni, hogy őt mi érdekli igazán és ezen érdemes elindulni. Furcsa de én sem tudnám megmondani, hogy merre is megy majd, és talán ez azért van, mert ő mindenből nagyon meg akar felelni és nem igazán engedi meg magának pusztán csak az érdeklődést, amire nekem is figyelni kell majd vele kapcsolatban. Bár, amire én most saccolnék, az a sportriporteri vagy újságírói ténykedés lenne, mert szinte minden sportág érdekli, ugye élén a focival 🙂 , de rengeteg sok mindent megnéz közvetítés szinten, kézilabdát, Forma-1-et, úszást meg nem is tudom még sorolhatnám, szóval annyi minden érdekli ez ügyben, hogy ez pont ilyesmire tenné talán alkalmassá 🙂 . Na meg azért a fociimádók blogja is egy kicsit előrevetít hasonlókat talán… De például imádja a sütést 🙂 , a recepteket – tényleg tök jól el lehet vele ez ügyben konzultálni, válogatni – letöltött egy alkalmazást a telójára és onnan nézi amikor ideje van rá, hogy mit készítsünk el együtt 🙂 … Most eszembe jutott, hogy ovis korában nem tűzoltó vagy rendőr vagy hős szeretett volna lenni, mint általában a gyerekek, hanem szálloda igazgató 🙂 .

De nem ilyen komoly ő, sőt! Nagyon szeret és tud nevetni, imádja, keresi a tréfás helyzeteket, vicceket olvas a telefonján, élvezi a jókedvet. Biztos ezért is vannak körülötte olyan sokan, mert attól boldog vagyok, hogy sok barátja van és azért ő egy központi figura az osztályban.

Azt egy kicsit fájlalom, hogy szerintem nem a szívügye az olvasás, olvas ő, de keveset mostanában, mondjuk ez nyilván a rengeteg tanulnivaló miatt is van, mert este már rendszeresen kidől. De nem látom rajta azt, mint amit ennyi idősen magamon, hogy megvesztem az olvasnivalókért, na ezt azért viccesen sem lehetne ráfogni. Pedig tényleg minden adott ezen a téren, kicsi korától meséltem neki, még mostanában is, ha tehetjük együtt olvasunk és még fogunk is, mert nem adom fel a reményt 🙂 , ő is olvasgat könyveket, de ez a jó szó, hogy olvasgat.

Viszont, ha van időnk tök jókat lehet vele együtt játszani (azon túl, hogy él-hal az elektromos kütyüs játékokért), de például igényli, sőt ő kezdeményezi, hogy például ország-városozzunk és ennek nagyon örülök 🙂 . Az, hogy megbízható és lehet rá számítani nem újdonság, de például reggelit készít néha magának és Tomának, kávét nekem (!) 🙂 és tök ügyesen, szakszerűen kipakolja a mosogatógépet, tényleg mindent pontosan a helyére pakol 🙂 , olyan mintha én csinálnám 🙂 .

Szóval most ilyen ez a 11 és fél éves drága Máténk, akiről feltennék ide egy képet, de nem engedi magát mostanában fotóztatni 🙂 , attól meg kivan, ha egy kép még ráadásul felkerül a blogra netán a face-re 🙂 …

Címkék:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!