Megvolt természetesen a böjtje az ovizásnak, miután Toma nagyon megörült nekünk, hogy érte mentünk, végig nyűgösködte az utat hazafelé, aztán itthon persze hiszti is volt… Amúgy megértem, valahol ki kell engedni a gőzt, főleg megpróbáltatások idején és az hol máshol legyen, ha nem itthon. Egyébként miután eljöttem tőle tegnap reggel, nem sírt sokat, ügyesen elvolt a gyerekekkel, ráadásul egész délelőtt Márton-napot tartottak az oviban, énekeltek, mondókáztak, libás játékokat játszottak és még libát is ragasztottak, örültem is, hogy előző nap mi is itthon ezt csináltuk, így nem volt ismeretlen a dolog 🙂 . A hisztizés meg a délutáni alvás után minimálisra korlátozódott 🙂 .
Délután volt egy kis ijedelem is nálunk, ugyanis kimentek a fiúk a kertbe egy picit rohangálni, focizni és persze a cicánk is velük tartott. Egyszer csak jön be Toma, hogy menjek ki nézzem meg mi történt. Szegény kis Cilink az egyik fánkon csücsült, ugyanis a szomszéd kutyája, az egyik rossz kerítéslécünket kihasználva átrohant hozzánk egy kis cica kergetésre, és egy ideig a fatörzset kaparászta, mondván, hogy Cilu után megy. Egyébként a kutya barátságos, nem egy vérengző típus, a gyerekek nem voltak veszélyben, csak hát ugye a kutya ösztönöket nem lehet kikapcsolni. Amúgy én az egészből semmit nem hallottam, amire kiértem, már Folti kutya is a helyén volt, a szomszédék pedig bőszen javították a kerítést 🙂 … Miután leimádkoztuk Cilit a fáról, egész jó kedve lett, még játszott is velünk, pedig nehéz napja volt. Délelőtt befeküdt a Zapu kocsija alá és amikor a Családfő elindult, akkor szaladt ki alóla, aztán délután Toma “vette kezelésbe” – hazaérkezve az oviból, még mérgesen megint finoman ledobta, meg a farkincáját kicsit megrángatta, jól le is szidtam, de nem tudom, valahogy olyan érzésem van, mintha ez valamiféle kikerülhetetlen út lenne a gyerek-macska viszonyban – este meg jött a szomszéd kutya… Mit mondjak, jól megvacsoráztattuk 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: