Szülinapi bográcsolás

Szombaton Dédi szülinapot ünnepeltünk, méghozzá a 94-ket (!) unokatesóméknál. Úgy tűnhet, hogy nálunk sok a Dédi 🙂 , és ez így is van, a dolog érdekessége pedig, hogy egyikőjük sem vér szerinti rokonom, de mint tudjuk nem ez a lényeg, ettől függetlenül nagyon szeretem mindkettőt. El is gondolkodtam egy picit miután hazajöttünk, hogy ezen a köszöntésen például nekem, csak az egyik unokatesóm az “igazi” rokonom, pedig elég sokan voltunk, de ez fel sem merült senkiben soha és semmikor, mert gyerekkorunkban annyira természetesek voltak a nagy családos összejövetelek, a rendszeres találkozások, hogy rengeteg dolog köt minket össze azokkal is, akikkel még csak távoli rokonságban sem vagyunk… Azért az is eszembe jutott, hogy a mi gyerekeinknek, beleértve a nagy családot is, ez nem igazán adatott meg eddig, mert persze tartjuk a kapcsolatot viszonylag rendszeresen, össze is járunk, ha tudunk, de ez közel sem hasonlít arra, amiben gyerekkorunkban nekünk részünk volt és ez nem jó így…

Na, de visszatérve a tegnaphoz, nagyon jó kis délutánunk volt, találkoztunk olyanokkal is, akikkel hosszú évek óta valahogy alig sikerült összejönni és próbáltuk behozni, legalább információszerzés szintjén az elmaradásainkat 🙂 . Bográcsoltunk és grilleztünk, egy nagypapa és Gergő unokatesóm vezetésével, közben sütiztünk, ettünk, ittunk, beszélgettünk főleg természetesen a kertben, a hőséget szerencsére valamennyire enyhítette a fújdogáló szél. A népes gyereksereget nem nagyon zavarta, hogy némelyekkel alig ismerték egymást, rohangáltak, fociztak, hintáztak, játszottak, szóval jól elvoltak együtt 🙂 . A kései ebéd után persze jött a köszöntés, tortával, tűzijátékkal, Toma volt talán a leglelkesebb tortaváró, semmiképpen sem akart lemaradni 🙂 :

A háttérben Máté:

Az ünnepelt 🙂 :

Sokáig maradtunk, sőt én még ráhúztam egy picit, ugyanis a mi fiú szakaszunk estefelé hazajött, én még ott maradtam egy picit beszélgetni, végül még haza is szállítottak 🙂 . Örülök, hogy ilyen szépre sikerült ez a nap, jó volt nagyon…