Hétfőre takarítás volt betervezve itthonra, az időjósok szerint borongós idő volt várható, ehhez képest ahogy felébredtünk már ragyogott a nap 🙂 . Tény, hogy nem sok kedvem volt nekem sem nekiállni ilyen szép napsütésben a munkának, ezt erősítette, hogy Toma ébredés után megint rákezdett a hová megyünk ma kezdetű nótára, így aztán a takarítást elnapoltam, mi pedig délelőtt elindultunk buszozni.
Most kigyalogoltunk a buszmegállóig, végig a Duna-partunkon sétáltunk és nagyon jó, hogy így tettünk. Ritka szerencsésnek mondhattuk magunkat 🙂 , ugyanis elcsíptük a szeretett kukás autónkat, ami hétfőnként jár hozzánk és amit végig követtünk, majdnem a buszmegállóig 🙂 .
A kukás bácsik már jó ismerősei Tomának, örömmel integetnek neki, ahogy meglátják, búcsúzáskor pedig úgy köszöntek el, hogy találkoznak majd egy hét múlva 🙂 .
Mivel sejthető volt, hogy az aktuális járatunkat nem érjük el, a következő pedig jó 20 perccel később jön, egyáltalán nem siettünk. Útközben barackot szedtünk, ugyanis két szép kis példány esett le a szemünk láttára a fáról,
menet közben van egy kút is, ott megmostuk, hogy majd a buszon megesszük jelszóval
(én meg is ettem 🙂 , bár reménykedtem, hogy Legkisebbünk is kedvet kap hozzá, sajnos nem így lett, gyűjteni viszont nagyon szereti 🙂 )…
Mivel ilyen sok időnk volt, állatmegfigyelők lettünk 🙂 , Toma nagyon élvezte, hosszasan nézett például egy fehér pillangót, ami körülöttünk körözött,
majd az egyik öbölnél szitakötőket figyeltünk, békákat lestünk és mivel ez egy naposabb szakasz, gyakran látni itt teknősbékákat is, nagyon nézegettük őket, de sajnos most egyet sem láttunk. Tomát nagyon érdekelte minden, így már bejött a busz, amire odaértünk.
Végállomásig és a játszótérig mentünk, ahol jó sokat voltunk, Legkisebbünk rengeteget csúszdázott, szaladgált
és megint összeismerkedett pár gyerekkel, akikkel hol jobb viszonyban volt, hol kevésbé, ugyanis volt köztük egy nagyobbacska kislány, aki minden kisfiút, így Tomát is meglökött egy picit a csúszdán induláskor, jókat derült rajtuk, ahogy meglepődnek, ezen viszont az én kis Drágám annyira felbőszült, hogy önérzetesen kiállt magáért (ami tetszett is nagyon nekem 🙂 ). Nem tudom, hogy ezért-e, de a lány egy műanyag sárkányt ajándékozott neki, ami kiderült később, hogy nem is az övé, hanem egy másik kisfiúé, akikkel együtt volt 🙂 (igazi kis nőci az a lány 🙂 , kevert-kavart rendesen 🙂 ), szóval az anyukájával megbeszélve ezt visszaadtuk neki szépen, de azért ettől függetlenül, amíg ott voltunk valamennyire együtt játszottak 🙂 …
A busz felé a parkon át is remek helyek vannak:
Még ráadásul találtunk egy picike katicát – a rengeteg bodobács figyelés közben – amit Toma hosszasan dédelgetett,
majd visszaengedtük a fűbe, hogy neki is jó legyen. Tényleg hosszú idő volt mindkét alkalom, amire eljutottunk a buszunkhoz tegnap 🙂 , de ezek azért olyan nagyon jó időhúzások voltak… Mielőtt felszálltunk a járatunkra még fagyiztunk egyet, aztán hazabuszoztunk,
amíg a házunkig értünk, addig pedig egy tálra való sárgabarackot szedtünk össze a part menti fák alól 🙂 :
Toma egy kicsit azért elfáradt, ugyanis ebéd után jó két órát aludt délután 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: