Ez lett volna, ha hagytuk volna 🙂 , de azért így is ez volt a legkelendőbb program a fiúknál a kánikulai napokban, miután már Toma is jól volt. Addig, Cimbi cicánk gondoskodott róla, hogy ne is nagyon tudjuk használni a medencét, ugyanis a tetejét a kis karmaival több helyen kilyugatta – nagy öröm volt ezzel szembesülni 🙂 – így a teteje állandóan leeresztett, a Családfő pedig miután beszerezte a ragasztót, két rosszullét között javítgatott (Cimbi pedig feketébb listára került nála 🙂 )…
Így aztán a fiúk medencéztek este, délelőtt vagy amikor a fullasztó hőség engedte. Az az igazság, hogy hacsak nem nyaralunk (meg persze leszámítva, ha valami dolgunk van), én még a strandra is nehezen indulok el ilyen tikkasztó kánikulában, azért nem mondom egyszer-kétszer ilyenkor is megyünk, de jobb szeretek akkor járni, ha nem fulladok meg a hőségtől (a tömegről, az állandó árnyék keresésről, a gyerekek után szaladgálásról, főleg ha másokat is viszünk, ne is beszéljek, mert 40 fokban azért nem ez a kedvencem 🙂 ).
Általában ilyenkor hívunk barátokat is, de ez ugye most a betegesdi miatt szóba sem jöhetett, bár a fiúk nagyon jól elvoltak így is 🙂 …
Amikor már én is jobban voltam, nem gondoltam volna, de kérték a slagos különszámot 🙂 , ugyanis első nap, amikor felállítottuk a medencét nagy szerencsétlenségükre akkor spricceltek le vízipisztollyal, amikor éppen locsoltam és kaptak a slagból alaposan 🙂 … Így aztán a szuper, állítható vízsugarú szórófejjel felszerelt slagból lődöztem őkelmüket, a legnagyobb megelégedésükre 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: