Helyzetjelentés

Még ott kezdem, hogy Máté betegségére már senki sem készült, nagy meglepetés volt mindenkinek, hogy kedden, egy héttel az én zárófelvonásom után, őt is ledöntötte a lábáról a kórság… Szegényt nagyon sajnáltam, olyan volt, mintha a mi összes nyavalyánkat ömlesztve odapakolta volna neki valaki. Mert múlt héten a Zapunak volt hasmenése, aztán Toma hányt, nekem pedig magas lázam volt és annyira szédelegtem, hogy szinte felkelni sem tudtam és mindenkinek jó erős gyomorfájása volt. Na, ezt Máté egyben produkálta, bár tényleg nagyon jól viselte, de azért elég kimerítő volt egy pakkban az egész… Már másnap szinte jól volt, annyi van még, hogy fáradtabb, gyengébb egy picit, na de ez legyen a legnagyobb bajunk…

Kedden délelőtt még annak is örültem, hogy benne maradt a folyadék, mert reggel ennek nyoma sem volt, már kezdtem magunkat a László Kórházba képzelni, de azért próbáltam elhessegetni a gondolatot. Kamillateát is itattam vele, szerintem az is segített, ahogy mindannyiunknak, tényleg nem szabad elfelejteni ezeket a régi, bevált gyógymódokat, ráadásul van, amikor nem is lehet máshoz nyúlni… Az egészben még az volt a fricska, hogy pont előző nap sütöttem egy jó nagy tepsi túrókrémes kockát, estefelé biciklizni mentünk a fiúkkal, én meg arra gondoltam, hogy végre visszaállt minden a normál kerékvágásba 🙂 … Összepakoltam este Máté másnapi edzés cuccát, mert ugye pont aznap mentek volna először az egyik barátjával a Családfő munkahelyére kézilabda edzésre, délelőtt pedig úszásra, Peti anyukájának pedig azt ecseteltem a telefonba, hogy csak Mátét kerülte el a betegség közülünk, erre másnap reggel csak pislogtunk 🙂 …

Erre a hétre megint jó pár programunk lett volna, de most ezek helyett inkább itthoni teendőinkkel vagyunk elfoglalva, mondjuk mindig van mit csinálni 🙂 … A ruhák szortírozódnak, pakolódnak a szekrényekbe, most hétvégén valószínűleg feltöltődik és újra üzemképes lesz a homokozónk 🙂 , én még pár dogba belekezdtem, remélem a végükre is érek, eközben a fiúk játszanak, olvasunk (van akinek mesét, van akinek a kötelezőt), filmet nézünk, mától pedig szerintem a fiú nép gőzerővel medencézik (alkalomadtán velünk kiegészülve) 🙂 … Azt hiszem nem ez a 40 fokos hőséget produkáló hétvége lesz az, amikor strandolni megyünk, Máté miatt még nem mernék, na meg talán jobb lesz itthon hűsölni a saját medencénkben… Egyébként furcsa ez, mert pont ez az újabb pár napos kényszerpihenő döbbentett rá, hogy kellenek az ilyen ráérősen tevékeny, itthon töltött napok, amikor semmi különös nem történik, mégis jól érezzük magunkat 🙂 …

Máté is ilyesmit mondott éppen tegnap, amikor már jobban volt és azt taglalta, hogy milyen jó, hogy nyáron és ebben az utóbbi pár napban akkor kel, amikor akar, azt csinál amit akar, addig, ameddig akarja (meg amíg a tesója hagyja 🙂 ), nem kell készülni semmire, nem kell menni sehová, és ő most éppen örül, hogy nem kell igazodnia senkihez (ez aztán tőle igazán meglepő, akihez rendszeresen jöttek, már óvodás korától a barátok, olyan igazi társasági lény, akiről ezt tavaly még el sem tudtam volna képzelni 🙂 )… Vekerdy szavai jutottak eszembe, hogy a gyerekeknek, de főleg a kamaszoknak kell ez a hasznos semmittevés (az igazán jó az, amikor a szülővel kiegészülve), amikor látszólag semmi nem történik, de mégis minden fontos megtörténik 🙂 … Azt meg csak már én teszem hozzá, hogy nem árt őket lelassítani, az egész tanéves pörgés után bizony jólesik ez, nyilván nem maradunk így hosszú távon, de kellenek tán ilyen időszakok is…

Arról nem is írtam, hogy a kocsim kész lett, ráadásul egy nap alatt. Nem lettek nagy hibái, de persze így is belekerült egy jó kis összegbe… Szerencsém volt, hogy a benzinelvezető cső nem sérült meg, pedig azt hitték, hogy igen, mert azt csak rendelni lehet, amire ugye várni kellett volna, a végösszegről nem is beszélve 🙂 … Én még azért mindig nem vagyok kibékülve magammal ez ügyben, mert egy hülyeség miatt fizettünk ki azért nem kevés pénzt, de ebbe most már kénytelen vagyok beletörődni…