Mininyaralás

Mert ez a hétvége tényleg olyan volt nekünk most, mint egy megelőlegezett nyaralás vagy annál is több, ugyanis ez a két nap nagyon élménydús volt 🙂 … Zsúfolt volt nagyon, már-már attól féltem az elején, hogy ez még elrontja az egészet, de pont ettől lett még jobb. Onnan kezdem, hogy még nyár elején megbeszéltük a barátainkkal, akiknek a fia nem mellesleg Máté osztálytársa, hogy mivel ők is nagy pecások, egy hétvégére együtt elmegyünk Rétimajorba. Aztán ez sajnos nem jött össze, mert nekik közbejött valami és ez két héttel a lefoglalt időpont előtt derült ki. Na, de azért mi mindenképpen éltünk a lehetőséggel, már csak azért is, mert nehéz helyet kérni oda (a tulajjal jóban van Apuci, sok rendezvényt vitt már oda), főleg hétvégére. Közben, az én veszprémi unokatesómék hívtak minket egy teljesen más ügy miatt és amikor megtudták, hogy hová megyünk, ők is csatlakoztak vasárnapra, ugyanis a szombat nekik sem volt jó 🙂 …

Szombaton a nagy hőségben indultunk és azért is elbűvölő a környék, mivel mielőtt rákanyarodnánk arra az útra ami Rétimajorba visz, még Sárbogárdon gólyafészek köszönt mindenkit, ezt egyébként még májusban, amikor egy délutánra mentünk oda, már akkor is láttuk, most 3 kis gólya is volt benne 🙂 :

A tóparti ház nagy örömünkre csak a miénk volt, nagyon tetszett mindenkinek, tényleg szép és jól felszerelt és hallatlan előnye, hogy a halastótól pár lépésnyire van.

Gyorsan megebédeltünk a panzió éttermében és a szállásunkra vezető kábé 5 perces úton elhatároztuk, hogy átmegyünk egyből fürdeni a wellness-be, mert annyira meleg volt, hogy az már sivataginak számított. Menet közben azért teletömtük a zsebünket kis ringlóval, amit útközben szedtünk és én nagyon szeretem, itthon is van a parton, csak itt többen zsákmányolják és hamar elfogy… Aztán van egy mocsaras rész, ahol békákat lestünk, mert tele volt velük minden, és legnagyobb meglepetésemre egy olyan növényre bukkantam a kigazoltak között, aminek a termését advent táján szárazvirág díszekbe szoktam használni, a képen nem látni jól, de az a zöld termés az, ami bebarnul és így szoktam használni, szedtem belőle zöldet és barnát is…

Jól megjegyeztem a helyet, hogy később majd visszamegyek oda (úgy is lett 🙂 ), a nevét viszont nem tudom, gondoltam még másnap is, hogy megkérdezem az étteremben, de elfelejtettem… Amikor visszaértünk kicsit eltérültünk, elkezdték a fiúk összeszerelni a botokat, én addig kávéztam, Toma pedig körbe-körbe bringázott a ház körül, nagyon élvezte, hogy nincs kerítés 🙂 … Aztán, ha már összeszereltek, be is dobtak és innentől nem nagyon volt megállás, mert jöttek a halacskák szép sorjában és ilyen jó szériát nem lehet megállítani 🙂 , így aztán csak fogták a halakat én meg csak fotóztam 🙂 …

Máté fáraszt…

Ez csak egy fogás a sok közül 🙂 …

Tényleg számolatlanul fogták a halakat, délután Máténak ment jobban, estefelé Apának, éjszaka pedig vegyesen, de erről majd még úgyis írok. Az biztos, hogy látni lehetett rajtuk az örömöt, hogy végre pecázhatnak és ilyen eredményesen 🙂 ! Közben Toma is kitalálta a nagy asszisztálás alatt, hogy ő is szeretne horgászni, így a Zapu összeszerelt neki egy botot és nagy boldogságára ő is pecázhatott 🙂 :

Máté segít 🙂 …

Még fogott halat is, Apuci és Máté segédkeztek a kifogásban 🙂 :

A fotózásnál még segíteni kell a tartásban 🙂 …

Ez pedig a visszaengedés:

Jaj, nagyon boldog volt, hogy ő is fogott halat, meg egyáltalán ő is pecázhatott, elég sokáig el is volt vele… Csak az volt a baj, hogy majdnem mindent egyedül akart csinálni, de muszáj volt segíteni, mert az azért még nem ment 🙂 , és azért volt néha egy kis nyafizás 🙂 … Máté pedig olyan ügyes, majdnem mindent önállóan csinál, és lehet abban valami, amit Apuci mondogat, hogy érzéke van a dologhoz, mert csaliban is mindig ráérez, hogy mit kell használni, messzire bedob, jól fáraszt, szóval nem csak úgy a szerencsén múlik az, hogy ennyi halat fog… Ezalatt a szűk másfél nap alatt, hozzávetőlegesen 70 kg-ot (!) fogott!!!

Amikor már lazult Toma figyelme felfedezte a ház körüli dolgokat, a vakondtúrásban “homokozott” 🙂 ,

a mellettünk és a mögöttünk lévő tónál pedig vadvirágokat szedtünk 🙂 :

Rengeteg sok vízibolhát láttunk és figyeltünk meg (tele volt velük a tó), de azért mindig visszaszaladgált a botjához és a merítőhálóhoz 🙂 … Késő délután kezdett borongóssá válni az ég, elkezdett fújni a szél és valahogy a kapások is leültek. Na, ezt az ideális pillanatot használtuk ki, hogy átmenjünk egyet fürdőzni a wellness-be 🙂 … Amire odaértünk, jó nagy szél fújt, olyan volt mintha mindjárt szakadni kezdene az eső (de az elkerült minket, mint utóbb kiderült). Két medence van a fürdőben egy nagy mély vizes és egy meleg pezsgőfürdő, folyamatosan ki-be jártunk ez egyikből a másikba. Egy család fürdőzött éppen, amikor mentünk, ők aztán elég hamar el is mentek, így csak a miénk volt az egész… Jó volt nézni bentről, főleg a meleg vizes medencéből, ahogy kint éppen süvít a szél 🙂 . Előkerültek a vízipuskák, legalább nem hiába sétáltattuk meg a strandcuccokat, a fotók még ezt megelőzően készültek 🙂 :

Este 8 is volt, amire visszaértünk a házba, így aztán Tomával már eléggé sietősre fogtuk a zuhanyzást és a vacsorát, az egész nap után már elég fáradt volt. A többiek pedig ott folytatták, ahol abbahagyták: visszarendezték a pecabotjaikat és kiültek éjszakai horgászatra, szerencséjükre a szél is alábbhagyott 🙂 . Miután Toma elaludt, én is odaültem hozzájuk, ilyen se nagyon volt még, amióta megszületett, ráadásul a szoba ablaka, ahol Legkisebbünk aludt pont a tó felé nézett, még meleg volt, nyitva hagytam az ablakot neki, csak a spaletta volt becsukva, szóval hallottam volna, ha esetleg felébred. Most is rengeteg halat fogtak mindketten, jókat beszélgettünk közbe, nagyon kellemes volt, már csak egy kis szalonnasütést tudtam volna elképzelni, na de majd legközelebb 🙂 . Egészen éjfélig maradtunk kint, akkor is csak azért mentünk be, mert másnap korán kellett kelni, ugyanis Kati mamáék reggel 8 tájékára ígérték magukat.

Jó korán, 6 körül a Családfő már a kávéjával a kezében kint ült a tóparton a botjai társaságában, én akkor keltem, Máté pedig ébredezett, de visszaaludt még. Akkor vált teljesen éberré, amikor a Zapu mindhárom botján kapás volt, na akkor pizsamában kirohant segíteni neki 🙂 … Amúgy ez a kedvenc képem aznapról 🙂 :

Reggel is elég sok halat fogtak mindketten, aranyhalat vagy más néven goji pontyot is, kívántunk is mindannyian valamit, amikor visszaengedték őket a tóba 🙂 :

Aztán 8 körül megérkezett unokatesóm a férjével a legkisebb fiúval Istivel – a két nagy otthon maradt 🙂 – és Kati mamával. Legfőképp Isti miatt jöttek el, mert ő nagyon szeretett volna pecázni, de még soha nem fogott halat. Régebben az apukája is sokat járt horgászni, többek között a mi apánkkal is, de mostanra ez a dolog leépült nála, pedig kedve most is nagyon volt, csak gondolom elsodorták a hétköznapi események. Addigra Toma is felébredt, félig meg is reggelizett, a többi fiú pedig lelkesen vetette bele magát a pecába 🙂 . Isti nagyon örült, több halat is fogott, Máté pedig segédkezett neki rendesen, volt amit közösen fogtak ki, később pedig Toma is csatlakozott hozzájuk 🙂 :

Közben reggelit készítettem a fiú népnek, lehetett volna a panzióban is reggelizni és vacsorázni is, de én inkább felkészültem még otthon erre és nagyon jól tettem, ugyanis senkinek sem lett volna kedve se este, se reggel otthagyni a szeretett halait :), így pedig menet közben ettek 🙂 . Kicsit később mi, a lány szakasz Tomát is magunkhoz véve elindultunk egy kis környékbeli kirándulásra, mert nagyon sok természeti szépség van arrafelé: madármegfigyelők, erdős-tavas részek, szóval csupa olyasmi, ami gyönyörű 🙂 . Toma persze jött velünk a kis biciklijével, amit vittünk neki, az idő sajnos hűvös, szeles lett vasárnapra, de ez nem szegte kedvünket 🙂 . Eléggé vicces volt azért Legkisebbünkre adni azt a széldzsekit, amiről még otthon úgy gondoltam, hogy valószínűleg feleslegesen cipelem oda és vissza 🙂 . Amikor elindultunk, halfogásért aggódó fiú sereget hagytunk hátra, amúgy ez is egy kedvenc képem aznapról 🙂 :

H csak sétálgattunk volna, akkor is rengeteg sok minden jött volna szembe velünk, de azért pár helyet gondoltam, hogy megnézhetnénk. Mivel úgyis arra vitt az utunk, megálltunk az előző napról felfedezett virágokat megnézni, gondoltuk visszafelé szedünk még. Volt ott más szépség is, szerintünk tavirózsa víz nélkül 🙂 , mert ez az egyetlen mocsaras terület ott.

Útközben rengeteg kis ringlót és vadszilvát szedtünk és ettünk, na meg rengeteget nevettünk, amíg elértünk a madármegfigyelőig 🙂 . Nem vagyunk egyébként sem egy búskomor család, de most bizton állíthatom, hogy kirándulásunk végére már bármin vinnyogva nevettünk 🙂 ….

A madármegfigyelőnél most sok madarat nem láttunk de útközben, na meg utána mindig volt valami látnivaló. Ez a madárles, már tavaly is úgy gondoltam, hogy ide fagyba és kánikulába is leülnék 🙂 …

Tovább sétáltunk a nádi iskolához, ahol növények és állatok bemutatására egy tó van kialakítva,

tanösvényen lehet végigmenni, kinti fa asztalok vannak elsősorban gyerekeknek, mert itt iskolás csoportokat szoktak fogadni. Van egy fő látványosság, egy Árpád korból rekonstruált (!) halászkunyhó, ami szintén szabadon látogatható.

Itt azért elidőztünk, mert sok kis ösvény, öböl, tisztás, erdős rész váltja egymást, jól lehetett itt barangolni…

Toma is jókat szaladgált, biciklizett, nagyon jól érezte magát, velem együtt 🙂 :

Az egyik stégnél rengeteg vadkacsát fedeztünk fel, de úgy látszik annyira nincsenek hozzászokva a látogatókhoz, mert amire odaértünk, szépen átúsztak a túlpartra:

Még eredetileg tovább akartunk sétálni, az egyik félszigeten szürkemarhákat lehet megnézni, egy másikon pedig racka juhokat. Gyalog is elérhetőek, de jó kiadós séta lett volna és ez már nem fért bele az időbe, de majd legközelebb 🙂 ! Vissza a ház felé, szedtünk még pár olyan dísznek való virágot, amiről korábban írtam,

Itt már vázában…

na meg jó sok vadszilvát is 🙂 … A fiúk közben rengeteg halat fogtak 🙂 , ugyanúgy találtuk őket, mint 2 órával korábban 🙂 :

Valami kis harapnivalót kaptak azért, és mialatt én összeszedtem a cuccainkat, ők folytatták  a pecát 🙂 :

Én még szívem szerint napokig maradtam volna és ezzel persze nem voltam egyedül, de sajnos este már jöttek a házba a következő vendégek, a család veszprémi részének nagypapa szülinapozás volt még estére, nálunk pedig Apa és Máté egy váratlan ajándék jegynek köszönhetően, meccsre ment még szintén este… A helynek szerintem varázsa van, nekem nagyon tetszik az a sajátos világ ami ott van, pont azt beszéltük, hogy már a kocsival odavezető út is mesés… Olyan különleges kis világ, Tüskevár-feeling érzése lesz az ember lányának, vagy annál sokkal több… Arról nem is beszélve, hogy ez egy önellátó gazdaság, az étteremben saját halakból, zöldségekből, növényekből főznek, házi lekvárok, szörpök ehetők és ihatók, sajátos hangulata van…

Az étteremben még jó kései ebédet ettünk közösen, aztán hazaindultunk, a házi út végén lévő útelágazásnál mi jobbra mentünk, a többiek pedig balra 🙂 … Még jó, hogy pénteken a család egy részével újra találkozunk 🙂 … Hazafelé mindenki rendesen el volt fáradva, ez látszott a hátsó üléseken:

A hétvége itt lezárult Tomának és nekem – amit meg kell, hogy mondjam nem is bántam 🙂 – a Családfő és Máté viszont az utolsó felvonásra készült el gyorsan, ugyanis Legnagyobbunk kitörő örömére Apa ajándék VIP jegyet kapott a Fradi-Diósgyőr meccsre, a Fradi stadionba 🙂 !

Nem volt kérdés, hogy ezt nem lehet kihagyni (bár Apa hazaérkezve hajlott volna rá 🙂 , de komoly szintig nem juthatott el 🙂 ). Így aztán gyors fürdés után már robogtak is. Annyit tudok, hogy szuperül érezték magukat, a meccs remek volt, ráadásul Máté kedvence a Fradi nyert 3-1-re és még szórakoztak is, mert a bíróval állítólag több kabaréba illő jelenet is zajlott 🙂 . Az ellátás is pazar volt, senki sem volt éhes, amikor hazajött, és annyit megtudtam, hogy remek ott a málnás tiramisu 🙂 …

Tényleg sűrű hétvége volt, de ezekben a sokféle, változó programokban, helyszínekben és főleg azon a gyönyörű helyen szerintem teljesen feltöltődtünk, kikapcsolódtunk, az biztos, hogy a váltakozó események között sok minden más nem jutott eszünkbe 🙂 …