Szabadnap

Mármint Máténak, ugyanis nem ment tegnap még kézilabdára sem – az úszást a fülgyulladás miatt kellett ugye kihagyni – ugyanis reggel fájdogált a füle, ezért gondoltuk, hogy jobb, ha nem ugrabugrál ilyen állapotban (legnagyobb sajnálatára). Helyette a bokros teendők mellett, ebédfőzés közben-után leültünk Egri csillagokat olvasni, mert jó sok behozni valója van, főleg úgy, hogy még egy másik könyv is fel van adva nyárra… Délelőtt pedig Gergő barátja hívta, hogy nem lenne-e kedve átmenni hozzájuk délután. Persze volt 🙂 , így aztán ebéd után átsétált, én pedig míg Toma játszadozott próbáltam behozni az itthoni sok mindent.

Hat körül mi mentünk érte Tomával, bár én most inkább itthon maradtam volna, mert jó sok dolgom lett volna, de Ildi, Gergő anyukája annyira hívott, hogy beszélgessünk egyet, ami nem, hogy nem volt ellenemre, de már én is régóta tervezem, szóval persze örömmel mentünk. Hát, beszélgetni nem sokat beszélgettünk vagy legalábbis nem úgy ahogy gondoltuk 🙂 , mert ott volt Gergő tesójának az egyik barátnője és érte is pont jött az anyukája a kisfiával együtt, aki 1 évvel idősebb Tománál…

A lényeg, hogy amikor ezt a gyerekek így érzékelték turbó fokozatra kapcsoltak és a két kicsi is (Toma és a másik kisfiú) remekül összehangolódott egyből. Így aztán kergetőztek, játszottak, trambulinoztak nagy boldogan, néha Toma magánszámokat mutatott be, hogy például leugrott több lépcsőfokot egyszerre mindenki nagy elborzadására (én már megszoktam), ki-be járkált a nagymama házába is, úgy kellett mindig figyelni, hogy hol van éppen, na meg káromkodott, olyan jó ízesen, bár finomított is a dolgokon, Mátétól tanulta, hogy például nem azt mondjuk amit egyébként, hanem azt, hogy: pitába… (Bár, azért el tud mosódni az a t középen és akkor már úgy hangzik, mint az igazi 🙂 …)

A kicsik nagyon jól érezték magukat, kicserélték a tapasztalatokat trambulinozás közben, a kisfiú például érdeklődve tudakolta Tomától, hogy hogy csinálja azt, hogy leülésből egyből feláll ugrálás közben 🙂 … Nagyon aranyos volt 🙂 … Toma azt mondta, hogy Mátétól tanulta 🙂 , azt meg már csak én teszem hozzá, hogy na meg a gyakorlat teszi a mestert 🙂 … Este 8 körül, közfelháborodás mellett kellett véget vetni a bulinak, amikor a nagyfiúkat kivéve mindenki lelkesen ugrált a trambulinban… Nagy nehezen tudtunk csak hazaindulni, hát, ilyen egy gyerekek melletti csacsogós este 🙂 …