Gokartozás

Ez a program még Máté szülinapjához tartozott, de mivel aznap nem volt csúcsformában a betegsége miatt, későbbre halasztottuk. Na, meg egyébként sem csak rajtunk múlott az időpont, ugyanis ez most a nagynéninek, vagyis a Zapu húgának az ajándéka volt Legnagyobbunknak 🙂 … Gondoltuk, hogy telitalálat lesz, ugyanis tavaly már kétszer jártunk a Budaringen és mondhatom, hogy az egyik legnagyobb élmény volt ez Máténak. Most csütörtök esti időpontot választottunk, hogy munka után Enikő és Apuci is kényelmesen odaérjen a helyszínre. Mi a Családfővel útközben találkoztunk, a kocsiját leparkolta, átült hozzánk és 6-ra mentünk a helyszínre.

Már amikor beléptünk a kapun nagyon megörültem, ugyanis tavalyhoz képest nagy változások történtek ott. Már múlt évben is volt ott egy mini versenypálya piciknek, amit akkor használtunk is, de csak úgy, hogy azon motorozott a kis műanyag járgányával Legkisebbünk, és eléggé le is volt a pálya pukkanva, viszont most remek elektromos kisautók és motorok sorakoztak mellette, versenycélból 🙂 … Mindez jelentősen megkönnyítette a helyzetünket, ugyanis Toma már napok óta azzal volt elfoglalva, hogy mikor megyünk gokartozni, mert ő is szeretne versenyautózni…

Mi azért mondogattuk neki, hogy versenyautóval nem tud majd, mert nem engedik, ugyanis tavaly még azt sem engedték meg, hogy picit a pálya szélén beleüljön egybe, más szórakozási lehetőség nemigen volt akkor ott neki, annyira nem is volt tavaly ez az ő programja. Most viszont már kellő öntudatával kifejlődve 🙂 , nemigen viselte volna el, hogy ő még csak ki sem próbálhat semmit és csak ücsörögve nézi, ahogy Máté és Apa vígan versenyeznek a pályán 🙂 . Pótmegoldásként vittünk neki biciklit azért, de sejthető volt, hogy giga hiszti  várható, ha nem lesz ott valami lehetőség neki is 🙂 . Nekem az is megfordult a fejemben, hogy otthon maradok vele, de mivel azért fültanúja volt a telefonos készülődéseknek, ez sem tűnt jó megoldásnak, mert pontosan levette, hogy mi készül 🙂 , így abban maradtunk, hogy majd ott intézünk neki valami gokart autós nézelődést, jobb híján… Na, ezt könnyítette meg jelentősen ez a felújított mini pálya a piciknek, tele kisautóval, az meg aztán a csúcsok csúcsa volt, hogy már az elején kiderült, hogy ő is tud majd menni egy menetet Apával egy kettős gokarton 🙂 (szerintem tulajdonosváltás volt a területen 🙂 )…

Így aztán már én is boldogabb voltam ezek után, addig arra készültem, hogy villámhárítóként csitíthatom Legkisebbünk hisztijét 🙂 . Mátéék egyből a tettek mezejére léptek, Enikő 3 körre fizette be Mátét, ami háromszor 7 perc menetidőt jelent és ment vele Apa is persze. Többen is voltak a pályán most is, ami fokozta a hangulatot, mert tisztára Forma-1 filingje volt a dolognak.

Kéazülődve:

Száguldva:

Az első menetüket nagyjából végig néztük, látszott Mátén, hogy nagyon élvezi az egészet, száguldott, előzött, versenyzett 🙂 . Élvezetes volt az egész, mert most tényleg sokan voltak a pályán, felnőttek, fiatalok vegyesen. Minden úgy működik mint az igazi versenyeken, az utolsó körnél van kockás zászló, de mérik például a köridőket is, Máté kétszer a második legjobb időt futotta, még én is elcsodálkoztam, pedig tudom, hogy milyen 🙂 … Itt például egy előzése, amit csak utólag itthon vetem észre, hogy sikerült elcsípni, a Zaput és egy ismeretlen férfit hagyott maga mögött 🙂 :

Az első futamot nagyjából megnéztük Tomával, aztán a tömérdek kis zsetonunkkal átvonultunk a  mini pályára, ahol Legkisebbünk is kiélhette magát 🙂 :

Menetek között persze többször megpihentek és mi is, lehet ott enni, inni, kávézni, fagyizni, mi csak ittunk és fagyiztunk 🙂 . Amikor elfogytak a zsetonok, vettem Tomának egy gombócot, van ott egy kis híd, ami a pálya fölött megy át, oda felmentünk Enikővel együtt, legalább jó társaságom is akadt. Egyébként jókat derültünk Tomán, aki fagyi nyalás közben kinézett magának egy nénit, aki szintén versenyzett, nagyokat csodálkozott, hogy milyen lassan megy 🙂 és a végén megállapította, hogy béna (!) … Hiába, ez a pasiság kezdete 🙂 …

Aztán amikor végére értek Mátéék a meneteknek, Apa megbeszélte az irányítókkal, hogy kettes gokarttal beviszi majd Tomát egy menetre. Mindezt azonban csak úgy engedték meg, ha csak ők vannak a pályán, úgyhogy a népes társasággal, aki rajtunk kívül ott volt és nagyon készségesek voltak, megállapodtak, hogy a következő körük után 7 percet pihennek és így Toma is gokartozhatott végre 🙂 … Annyi engedményt tettek nekünk, hogy Mátét is befizethettük még egy menetre, így tulajdonképpen együtt mehettek még egy futamot 🙂 .

Tománál nagy volt az öröm és a készülődés, külön nagyon boldog volt a sisak miatt, amivel megszenvedtünk azért, amire találtunk egy nem a fejéről leesőt neki 🙂 …

Hangolódás a nagynénivel…

…Mátéval:

És az áhított gokartozás 🙂 :

A háttérben Máté is készül:

A pályán:

Mondanom sem kell, hogy Toma teljesen oda volt az örömtől, nagyon élvezte az egészet, tényleg óriási élmény volt neki, Máté pedig igazi versenyző palánta, őszintén szólva örülök neki, hogy még pár év hátravan a jogosítvány szerzéséig 🙂 … Este 8 után jöttünk el a pályáról és már jó sötétben, 9 körül értünk haza, még szerencse, hogy Legkisebbünk aludt délután két órát, pedig mostanában ez elég ritka sajnos. Azóta természetesen azt hallgatjuk (nemcsak) Tomától, hogy mikor megyünk legközelebb 🙂 …