Focis

Még amikor vázlatban hagytam ezt a címet – még hétfő környékén – már arról akartam írni, hogy egyre inkább hajlok(lunk) arra, hogy abba hagyjuk, az el sem kezdett fociedzést Tomával 🙂 … Na, ez most már biztossá vált, ugyanis Legkisebbünk sem rajong az ötletért, hogy menjünk, eddig ugye ez nem így volt, ha nem is érezte jól magát ott annyira, menni akart 🙂 .

Egyébként nem történt semmi különös vagy más a hétfői edzésen (edző bácsi ugyanúgy hozta a formáját), sőt, még haladtunk is annyit, hogy Toma végre beállt és ha nem is minden gyakorlatot, de elvégzett párat, egyébként nagyon ügyesen 🙂 . Mondjuk nem érdekes, hogy pont megint azokat a dolgokat hagyta ki, amit itthon Mátéval gyakoroltak 🙂 , pedig most már biztosan tudom, hogy sokaknál jobban csinálta volna, de mindegy 🙂 … Úgy érzem az zavarja, ha négyes csoportokban kell lenniük és “versenyezni” kell az egyszerre indulókkal és ott jobban rá terelődik a figyelem is, meg van valami teljesítménykényszer is, és ez még sok a kis négyévesnek szerintem 🙂 … Ha mindenki egyszerre csinálja a gyakorlatokat, akkor ő is szívesen beáll, és ha végre van (mert most volt) játékos rész, akkor abba meg főleg!

De! Most már határozottan az volt az érzésem – amit egyébként eddig is gondoltam, azért nem is keresgéltem foci ügyben semmit – hogy ez nem ebbe az életkorba való… Ez az edzés pláne nem ami ott zajlik, de valahogy az ilyen típusú fociedzés sem úgy általában. Legfőképp azért, mert neki még az a dolga, hogy ovi után szabadon játszhasson amit csak akar, ne legyen ez a határozott irányított tevékenység és ha órákig akar az autóival bíbelődni, hát tegye, ne kelljen abbahagyni, megszakítani azért, mert edzésre kell menni például. Ha már megyünk valahová (bár azt hiszem ilyenkor ez nem feltétlenül szükséges), az legyen sokkal játékosabb, kreatívabb, az életkorához való. A másik meg, hogy azt vettem észre, nagyon lefárasztja ez az egész, ilyenkor nem is tud még véletlenül sem aludni itthon, mert amire elaludna, már kelthetném is szinte és ez látszott rajta. Lehet, hogy véletlen, de két giga hiszti is volt a héten, az egyik a már itt megírt szombati, a másik kedden történt és érdekes módon mindkettő egy nappal az edzés után jött elő…

Na mindegy, nem akarok messzemenő következtetéseket levonni mindebből, de ugye az edző sem éppen a szívünk csücske 🙂 . Mondjuk szerintem már egy év is nagyon sokat számít ilyenkor, jövőre például már érettebbnek érezném minderre, de persze ez is gyerekfüggő, olyannyira, hogy Máté, aki él-hal a fociért csak 7 éves kora körül kezdett el edzésre járni. Bár hétfőn még úgy volt, hogy az utolsó ingyenes órára, a maira mindenképpen elmegyünk, mert Toma mindezek ellenére egész héten menni akart, egészen mostanáig… Ma ugyanis közölte, hogy mégsem olyan jó az az edzés, szóval (kisebb örömömre) ő is leszámolt egyelőre a foci ilyen formájával 🙂 …