Bábszínház, játszóház, vasútmodellek

És ez a sok minden, nem egy egész hétvége alatt történt, hanem vasárnap délelőtt 🙂 … Bár nem így készültünk Tomával, hogy ilyen sok mindenben részt veszünk ott, ő nagyon jól érezte magát 🙂 ! Már napokkal korábban megvettem a bábszínházi jegyet, ugyanis itt a közeli művelődési házban – ahová könyvtárba járunk, régebben meg Kerekítő bábos tornára – rendszeresen van bábszínház, most éppen Móra Ferenctől A sündisznócska lovagol című darab ment. Különben is már réges-régen, szinte egész ősszel nézegettem a belvárosi bábszínházi jegyeket, de olyan nehezen jön össze, hogy mindenkinek jó legyen az időpont és el is tudjam vinni Tomát – mert ide Máté nyilván nem tart velünk 🙂 – hogy valamiért mindig lecsúsztunk a dologról. Aztán ez a közeliség még jól is jött, mert összefutottunk ovis csoporttárssal a kis Kingával (akit ráadásul gyakran emleget Toma) és a szüleivel.

A bábelőadás nagyon tetszett Tomának, azért is csaptam le a jegyre, mert mostanában nagy kedvencek a sünik, még a múlt héten készítettünk is itthon süniket papírtányérból (majd őket is megmutatom 🙂 ), játszottunk is velük, szóval jónak tűnt a dolog. Az is lett, végig – ugyan az ölemben ülve, mert elég meglepő módon, becsukódott a szék Toma alatt 🙂 , csak akkor nem, ha a szélén ült 🙂 – tetszett neki az egész, jó, hogy sok zene volt benne, énekelt is Legkisebbünk többször, nevetett a vicces részeknél, a többi gyereknek is tetszett, pedig 6 év körüliek is voltak, de még ők is élvezték. Az külön öröm volt, hogy a végén meg lehetett simogatni a bábokat, ott persze sokáig elvoltunk 🙂 .

Utána játszóház is üzemelt az előcsarnokban, lehetett kézműveskedni is, de ami a legjobban tetszett nyilván, hogy volt ugrálóvár 🙂 . Ráadásul itt találkoztunk Kingával és az anyukájával az oviból, együtt nagyon sokáig és nagyon jól elugrabugráltak mindketten nagy örömmel 🙂 .

Megtörtént a csoda 🙂 , hogy egyszer csak, nagy sokára megunták a dolgot, Kingáék lassan szedelőzködtek hazafelé és tulajdonképpen mi is indultunk volna, de tudtam, hogy vasútmodell kiállítás is van éppen az épületben. Már látszottak a fáradság szikrái Tomán, de azért csak arra mentünk és nem bántuk meg. Amikor Legkisebbünk számára is világossá vált, hogy miről van szó, el sem lehetett volna rángatni onnan 🙂 . Hosszasan szemlélte a vonatokat, ahogy kanyarognak a házak, hegyek-völgyek között és legfőképp az alagutakban 🙂 , édes volt nagyon, ahogy csodálta a vonatokat és még ráadásul villamosok is voltak 🙂 , na meg persze követte a járgányokat mindenfelé 🙂 .

Volt szerencsére elég sok olyan rész is, ahol lehetett irányítani a vonatokat, mondanom sem kell, ezeknél elég sokáig elidőztünk 🙂 :

Az egyik helyen két vonatot lehetett irányítani, az egyiket én, a másikat Toma “vezette”, amiből óriási verseny kerekedett 🙂 :

Az idő nagyon elment, közben hazaszóltunk az otthon maradottaknak – akik tűkön ülve várták az ebédet 🙂 – hogy nem vesztünk el, csak leragadtunk 🙂 . A körülményekhez képest megértőek voltak 🙂 , a tervezetthez képest pedig jóval később indultunk haza, mert már úgy tűnt Legkisebbünk sem bírja sokáig evés nélkül 🙂 . Jó volt nagyon 🙂 !