Munkaterápia

Hétvégén ebben volt részem és örülök, hogy belevágtam! Azért gyorsan elmondom, hogy munka alatt az ablakpucolás értendő jelen esetben 🙂 , a története pedig annyi, hogy már csütörtök tájékán elterveztem, hogy hétvégén lehet, hogy lemosom az ablakokat, legalább az alsó szinten. Aztán péntek délután amikor elmentem beszerezni pár hiányzó dolgot (tisztítószert, fehérítőt, stb.) elkezdtem érezni, hogy valahogy nem vagyok az igazi, olyan volt, mintha mentem volna vissza a betegségbe, csak még tüsszögtem is… Amire bevásároltam, már határozottan rosszabbul lettem 🙂 , úgyhogy hazaérve a Családfő  még a háziorvosunkat is felhívta, aki régi barátja (aznap már nem rendelt), ő pedig azt javasolta a köhögésemet hallva, hogy kezdjek antibigyót szedni (lett itthon szerencsére, egyébként meg már az idejét sem tudom, hogy mikor szedtem utoljára) mert ez jobb nem lesz és egyszer már régen megjártam: sikerült a kezeletlen köhögésemmel eljutni a tüdőgyulladásig.

Na, a lényeg, hogy elkezdtem szedni a gyógyszert, pénteken jó korán lefeküdtem, hogy majd kialszom felkiáltással, de nem aludtam ki, ugyan rosszabbul nem voltam másnap, de jobban se 🙂 … Nagyon húzott az ágy, az ebédfőzés helyett pizzát rendeltünk, Tomának meg valami kedvére valót, közben a Családfő is társult hozzám, csak neki teljes takonykórja lett reggelre…Nagyon idegesített, hogy nem haladok semmivel, a négy napos ünnep ugye Legkisebbünk betegségével ment el jórészt, most meg mi vagyunk soron és addig-addig turbóztam ezen magam, amíg előszedtem a létrát és mindenféle kelléket és délután nekiálltam ablakot pucolni és persze függönyt mosni, meg vasalni 🙂 … Apuci addig próbált jobban lenni (szegény, nem sok sikerrel, most van csak benne igazán), a fiúk meg nagyon jó elvoltak egymással: labdáztak, kidobóztak (!) együtt, bújócskáztak meg marháskodtak (ahogy Vekerdy szokta írni 🙂 ), később pedig Toma “segített” nekem 🙂 , egyfolytában törölgetett, velem együtt létrázott és persze ablakot pucolt 🙂 !

Szombaton meglett az ablakok harmada és láss csodát, közben egyre jobban lettem 🙂 . Vasárnap az ebédfőzés után azért nagyon meg kellett erőltetnem magam, hogy újból nekiálljak ennek az egésznek, de nagy nehezen sikerült, az meg külön jó volt, hogy kint tisztogattam főleg a kertben (van pár ablakunk, amit nem lehet kinyitni és nehéz szétszedni, így egyszerűbb lepucolni), ami felért egy kis kúrával, mert minden olyan tavaszias volt. Most a fiúk az előző napi repertoár  mellé a focit is bevették, meg is lett az eredménye, szegény Toma úgy elfáradt, pedig sokat nem fociztak, hogy este hatkor eldőlt a nappali kanapéján és aludt egy órát… Legkisebbünk egyébként egész jól van, de még nem teljesen, szedi az antibigyót is még (igaz ma az utolsót veszi be) és nagyon fáradékony (ami nem csoda), sokszor pedig nyűgös és még sajnos köhög, úgyhogy oviba már nem megy a szünet előtt és még a doktor néninkhez is azért visszamegyünk megmutatni őt, biztos, ami biztos alapon.

A vége az lett a nagy munkaterápiának, hogy én ha nem is gyógyultam meg, de jelentősen jobban lettem 🙂 , a nappali nagy ablakainak kivételével pedig mindennel elkészültem függönyöstől, mindenestül, a maradékot valamelyik nap még bepótolom. Szuper jó érzés a sok tiszta ablak (már karácsony óta húzom a dolgot), a finom illatos függönyök meg pláne 🙂 ! Talán az itthon töltött időnek köszönhetően, Máté pedig rátalált a Honfoglaló játékra. Ezt már tavaly is mondtam neki, hogy próbálja ki, de akkor azt mondta, hogy ez biztos valami hülyeség 🙂 , és asszem meg se nézte, most meg annyira tetszik neki, hogy abba sem akarta hagyni, még ablakpucolás közben is a kvíz kérdéseket oldottuk meg 🙂 , úgy látszik kellett a saját megtapasztalás 🙂 …

Hát, ez volt a hétvégénk rövid története, bár az azért nem biztos, hogy minden betegségemnél ilyen terápiát írok fel magamnak 🙂 …