Ovi, suli után

Zajlik az élet általában, legalábbis eddig a kora nyárias napokon így volt. Továbbra is nagyon egy hullámhosszon van Toma Nóri barátnőjével, bár amilyen egységesek, pillanatok alatt annyira veszekedősek tudnak lenni: versenyeznek minden apróságon általában és múlt hét óta Máté a legnagyobb vita tárgya közöttük… Ugyanis Nórinak nincs tesója, örül az idősebb gyerek társaságnak, meg szeretne is tesót (főleg amióta Mátét megismerte 🙂 ), Toma viszont soha nem látott féltékenységgel védi a bátyját 🙂 , már azon gondolkozom hová dugjuk el majd Legnagyobbunkat, ha Nóri átjön hozzánk 🙂 …

Mivel az oviban Tomáék az év végi műsort próbálják, 13-ra megyünk értük a következő hét péntekéig. Három nap (hétfő, szerda, péntek) 12.55-kor végez Máté, általában felveszem a sulinál és együtt autózunk el Legkisebbünkért, aztán együtt jövünk haza. Bár nem mutattam róla semmit, de visszatért életünkbe a fagyizás 🙂 mondhatni, hogy majdnem napi program lett,  elég sűrűn járunk 🙂 … Ez a tény meg Máté és Toma között jó kis civakodás forrása, ugyanis Toma a Dunához közeli kedvenc cukrászdánkat kedveli ilyen téren, Máté egy másik fagyizóba szeretne menni általában, ahol szerinte finomabb a fagyi, a harmadik helyünk az óvoda közelében egy krémfagyis, amit mindketten kedvelnek, de ha Máté később végez, oda már nyilván nem megyünk vissza. Szóval eléggé változatosan fagyizunk, amit általában jó kis perpatvar előz meg, de legalább a fagyizókban mindig lenyugodnak a kedélyek 🙂 …

Azokon a napokon pedig, amikor Máté később végez (14 órakor), esetleg a Duna-partra megyünk vagy az egyik kisebb dombnál szaladgálnak, de legtöbbször játszóterezünk Nóriékkal, van az ovinál egy nagyon szuper, jó kis játékokkal, szeretik nagyon 🙂 . Ha éppen nem vitáznak valamin 🙂 , akkor jót homokoznak, csúszdáznak, kergetőznek, hintáznak, vagy együtt “hajóznak” 🙂 :

Mi még ugye otthon ebédelünk (korábban még aggódtam, de a fagyi és az ebéd külön gyomorba megy náluk 🙂 , eddig még soha nem befolyásolta a kettő egymást 🙂 ), ami valahogy elhúzódik mostanában és már amire túl vagyok az elpakoláson és hasonlók, már délután közepe van. Amikor vagy lázasan segítek, ha éppen kell Máténak, ha nem akkor meg vagy Legkisebbünk rángat ki biciklizni (most pár napja kertezni szerencsére, hogy azzal is haladjunk 🙂 ), vagy éppen a kedvenc Villám Mcqueen-es társasával játszunk.

Ennél egy versenypályát rakunk össze, négy kört kell dobókocka szerint lépegetni, attól függ milyen szakaszra lépünk, mert vagy dobhatunk még pluszba egyet vagy éppen kimaradunk egy körre a  játékból. Négy zsetont kell összegyűjteni és akinek hamarabb megvan, az a nyertes. A másik amit nagyon szeret, azt karácsonyra kapta tőlünk, a BrainBox sorozatból való (ebből megvan Máténak is a nagyobbaknak való Föld országai és a Találmányok, azok is szuperek) és az a legjobb benne, hogy rövid idő alatt, akár vacsora előtt le lehet vele zavarni egy-két partit. Ha már itt tartunk, akkor hozzátartozik ehhez az is, hogy Mátéval meg általában Honfoglalózunk vagy szókeresőt játszunk a telefonján 🙂 , közben meg persze megy a mosás, vasalás, pakolás, vacsora készítés, meg ez, meg az 🙂 . Az az igazság, hogy ilyesmire soha nem sajnálom az időt, sőt inkább örülök, hogy együtt játszhatunk, de a teljes képhez hozzátartozik, hogy néha nagyon szívom a fogam, hogy mennyire elmegy az időnk, mert lehetne ez idő alatt játszószobát vagy éppen kamrát, konyhaszekrényt pakolni, de az ilyen nagyobb dolgokkal nem nagyon haladok, sajnos…

Ezt is csak azért örökítettem meg most, mert az utóbbi időben valahogy elmaradtak a napközbeni pillanatképek 🙂 . Egyébként meg valószínű, hogy ez az egész mostanra meg már így, ilyen fagyizósan, játszóteresen már nem lesz aktuális egy ideig, mert amilyen “szuper” idő van ma (és még ahogy olvasom, lesz is még tán 2 hétig), a szabadtéri programokat (főleg a fagyizást) az ilyen “gyönyörű” napokon biztos, hogy hanyagoljuk…