Háttér

Valahogy nagyon le vagyok maradva itt mostanában és sehogy sem tudom utolérni magamat a blog terén (sem)… Múlt héten is annyi minden történt, meg folyamatosan sok minden van, úgyhogy lenne kedvem és témám is bőven miről írni, de egyszerűen mostanában inkább élem a dolgokat mint írom 🙂 …

A dolgok meg csak pörögnek, történnek és lassan már azt sem tudom, hogy mikor mi volt, arról nem is beszélve, hogy visszaemlékezve az elmúlt évekre, sokkal naprakészebben voltak a mindennapjaink itt dokumentálva, mint mostanában… Ugyanis annyi minden van, ami minden nap jelen van, de egyszer csak ráébredek, hogy itt nem is írtam róla vagy máshol olvasom és akkor kapcsolok, hogy hát ez nálunk is így van, csak éppen én nem szólok róla 🙂 , meg egy csomó mindent elfelejtek ide hozni… 

Mert nem írtam arról a napról sem, talán egy szerda volt, amikor délelőtt, egyből ovi után Máté Peti barátjának a nagymamájához mentem, mert hívott, hogy van az a sárga bokorszerű virág a kertjükben, amit tavaly adott nekem ültetésre és úgy örültem neki, ugyanis rég vágytam már rá. Hát, most egy csomó bokrot adott, a szomszédból az egyik néni is csatlakozott hozzá, és sebtiben kiástak nekem egy kisteherautónyi mennyiséget 🙂 , még sásliliomot is, győztem hazahozni (meg elültetni 🙂 )… Vettem nekik egy kis ajándékot is, mert annyira kedvesek voltak, nemsokára viszem nekik és még az is lehet, hogy újra ültetnem kell itthon aznap 🙂 . Akkor délután még a könyvtárba is elfutottunk, visszavittük a lejárt könyveket, vettem ki nagyon jó újdonságokat is (bár, hogy mikor olvasom el ezeket, az nagy kérdés 🙂 ), meg persze gyerekkönyveket is. Mostanában mindig sietünk a könyvtárral, ami nagyon nem jó, most is ez volt az ültetnivalók miatt, úgyhogy el is határoztam, hogy ha több időm lesz, mondjuk a szünet elején, elmegyünk egy alapos könyvtárlátogatásra. Délután majdnem mindent elültettem akkor, Toma pedig olyan ügyes, kint tulajdonképpen segített nekem 🙂 .

Aztán a pünkösdi hétvégén, amikor a Családfő elutazott, elmentünk hármasban a fiúkkal nagybevásárlásra, már régen nem voltunk így együtt (hol egyikkel, hol másikkal igen) és nagyon meglepődtem, mert irtó ügyesek és aranyosak voltak 🙂 ! Legkisebbünk a bevásárlókocsiban végigélvezte az egészet, eszegetett közben vagy a tesójával szórakozott, de Máté volt a legnagyobb meglepetés, ugyanis rettentő sokat segített, pakolt, emelt helyettem (!), hogy nekem ne kelljen 🙂 , ha valamit nem találtam a keresésére indult és általában szerencsével járt 🙂 . Segített kipakolni a pénztárnál, aztán bepakolni a kocsiba, szóval univerzális volt 🙂 , sokkal könnyebb volt minden! Mindezek mellett az is feledésbe merül általában, hogy sokszor megfordulunk (bár kevesebbszer, mint szeretnénk) a játszótereken a környéken, sétálunk a Duna-parton vagy bringázunk, és fagyizunk 🙂 , bár ez utóbbit a sok esős, hűvös idő miatt, sokáig hanyagoltuk.

Arról is hallgatok (azt ugyan nem tudom, hogy miért 🙂 ), hogy Máté, most már majdnem két hónapja futóedzésre jár. Erről majd részletesebben írok, de a lényeg, hogy nagyon szereti, főleg azért, mert a tesi tanárnője tartja és sok barátja, ismerőse is jár oda, de jól érzi magát futás közben is, azt mondja, amit én is szeretek benne, hogy akkor is jobban érzi magát tőle, ha fáradtan indul el 🙂 . Ugyan öttusa edzés része ez a dolog, de a legtöbb gyerkőc, aki Mátéval jár, nem versenyszerűen sportol, csak pár fiú az, aki ténylegesen versenyez, a nagy többség, csak a mozgás öröméért jár, ami azért ritkaság erre felénk. Kedd-csütörtök-szombat az edzés nap, sokáig itt a környéken edzettek, gyalog kiért oda Legnagyobbunk, most pár hete visszamentek az eredeti helyre, amíg nem csináltatunk bérletet Máténak, addig hordozgatom, de később az egyik barátjával buszozik majd. Tomának pedig alig, hogy elindult volna a lovaglás, átmenetileg félbe is szakadt, ugyanis, az edzőnek valami tulajdoni vitája van a társával, így most szünetel a dolog, de úgy néz ki csak ideiglenesen, amíg az új helyet menetkészre csinálja az edző, ugyancsak itt a környékünkön, szóval, ha minden jól megy júniusban talán megkezdődhet a lovaglás…

Na, most egy csomó mindent ledaráltam 🙂 és még biztos lenne mit mesélnem, de több dolog momentán (és stílszerűen) nem jut az eszembe 🙂 …