Életjel

Még magamnak is furcsa, hogy így eltűntem pár napra, pedig semmi komolyabb oka nem volt a dolognak… Mondjuk főleg az időhiány okozta, először a tanulás-főzés-játszás, aztán a kertes témakörben. Az is van, hogy két hete, az ovis bográcsos-meglepi szülinapos hétvége óta valahogy nem érem utol magamat, sem bent, sem a kertben, ez utóbbit azért a rossz idők is befolyásolták és ezt próbálom magamban és egyébként is helyrehozni. Mondjuk a kerti ügyekben az utóbbi pár napban elég jól haladtam, így most valamivel jobb nekem is 🙂 .

A hétvégén szembesültem azzal is, hogy még annál is jobban év vége van, mint ahogy én azt eredetileg gondoltam 🙂 : még soha nem volt olyan nálunk, hogy Máté kínkeservesen állt neki a tanulnivalóknak, ha nem is volt kedve hozzá, mindig legyűrte ezt magában, most viszont láttam rajta szombaton és vasárnap is, hogy próbálkozik, de valahogy sehogy sem akar sikerülni a tanulás… Lehet, hogy ezért, de vasárnap éjjel alig aludt valamit, reggel a feje is nagyon fájt (ennek köszönhetően nyilván), így aztán én magam sem tanácsoltam neki aznapra az iskolát, úgyhogy tegnap itthon maradt. 

Persze maradt akkor már Toma is 🙂 , aki külön megér egy misét… Nem tudom mi az oka és, hogy őszinte legyek egyre jobban aggaszt, hogy most már odáig jutottunk, hogy sírva jött reggel az óvodába (nagyon rossz volt, sajnáltam őt rettenetesen)… Hát, ilyen már nagyon régóta nem volt, tényleg látom én, hogy fáradt, de ez valahogy mégis csak több annál… Már múlt héten beszéltem az óvó néninkkel is, de amit mondott – hogy főleg kézműveskednek és valószínűleg ehhez nincs kedve Legkisebbünknek, azért jön olyan nehezen – finoman szólva nem áll arányban azzal, amennyire nem akar oviba menni Toma… Arról még nem is írtam, hogy az egyik óvó nénink, Enikő elment az oviból, két hete kábé, akit szerettek a gyerekek, de eddig Tománál nem láttam, hogy ennyire ragaszkodna hozzá. Nem tudom, most arra gyanakszom, hogy ez lehet az oka a nagy nem akarásnak, meg az, hogy a kedvenc dadusa, meg sajnos betegállományban van és nyárig még lesz is, szóval ő sincs huzamosabb ideig. Akkor viszont ez meg további kérdéseket vet fel: ők, de legfőképp az elment óvó néni volt a kulcs Tománál, ami azért eléggé elgondolkodtató, mert eddig én nem erről hallottam… No, nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy erőltessem-e ilyen nagy ellenállással még ezt a kábé hátralévő egy hetet, amit járnánk oviba, ugyanis jövő pénteken lesz náluk a vásárral egybekötött ballagás, az utána lévő héttől már megírtam a kikérőt, szóval onnan hivatalosan is nyári szünet lesz Tomának…

Hát, ilyesmik mennek nálunk, meg az esőfelhők 🙂 …