Heti

Ami a háttérhez nagyon hasonló, amikor megírtam az előző bejegyzést – még sokkal korábban, nagyjából készen várakozott napok óta 🙂 – igazából nem gondoltam, hogy mindez folytatódni fog 🙂 … Pedig igen, szaladok az események után… Ami nagyban meghatározta a heti dolgokat, az az, hogy gyermeknapra ajándékcsomagokat állítottunk össze az ovis csoportnak másik két anyukával együtt. Erre szervezkedtünk, a kedd délelőttöm erre ment el tulajdonképpen, vettem nekik édességet és hosszas sakkozás után, hogy mi jön ki a pénzből, dinótojásokat szereztem be, úgyhogy most az egész csoport ezeket kelteti 🙂 .

Na de, hogy ne szaladjak ennyire előre kedden még az is meghatározó volt, hogy Toma nagyon nem akarta az ovit, én meg sebtiben beszéltem Julcsi nénivel, mert nem tudtam mire vélni a történteket… Aztán ennek hatására, másnap szerdán, ahogy beléptünk az oviba – sokkal később mint szoktunk, fél 9 körül – már Julcsi néni várt, hogy beszéljük át ami történik, mert őt nagyon zavarja ez az egész, hogy Tomával mi van… Ezt egyébként nagyon becsülöm itt, hogy ha van valami probléma, iziben, gyorsan próbálnak rá megoldást találni. Ha már úgyis beszélünk, akkor meg ejtsük meg a kötelező fogadó órát is, ami csütörtökön lett volna, de valami értekezlet miatt úgyis elmaradt volna az időpontunk, szóval még jól is jött ki. Tulajdonképpen erre a nagy siránkozva jövésre Toma részéről, nem találtunk megoldást – bár én szinte biztos vagyok benne, hogy összefüggésbe van sajnos, a nemrég elment óvó nénivel – úgyhogy már közben úgy éreztem, hogy csak szaporítjuk a szót, mert erre nincs jó megoldás momentán… A kötelező fogadó nem tudom, hogy más ovikban hogy van, nálunk a féléves értékeléseket kötelező átvenni egy ilyen találkozás erejével, ami persze jó is, mert ha máskor nem – mondjuk nálunk ez nagyon nem igaz, mert folyamatosan kommunikálva van az óvó nénikkel – akkor biztosan évente kétszer alaposan át van beszélve a gyerkőcünk. Azt kell, hogy mondjam, hogy nagyjából minden szép és jó, érdekességeket is megtudok persze Tomáról, például, hogy ami itthon nagyon nem jellemző rá, hogy elhúzza az időt öltözködéssel, a kézműves cuccokkal 🙂 , itthon meg mindennel siet 🙂 …

Na, de amire ide jutottunk, már jó egy órát beszélgettünk, mert csak 10 körül tudtuk elkezdeni az egészet, délre meg Mátéért mentem, aki akkor végzett a kompetencia felméréssel. Jól sikerült neki az egész nagy átlagban, kijavították a tanárok, hogy ne kelljen egy évet várni az eredményre 🙂 , 70% körül mozgott a matek és magyar is, kicsit felette, 73-76% lett, ami viszonylag jónak mondható, állítólag. Viszont jól elfáradt szegény, azt se csodáltam volna, ha rosszabb lesz, mert ennyi feladatmegoldással lehetett volna rosszabb is bőven…

Délután megint tanulni kellett valamit, meg tüzet oltottam házimunka terén otthon és már csütörtök lett. Aznap adtuk át az ajándékcsomagokat az ovis csoportban a gyerekeknek mi szülők. Ezt úgy egyikünk sem akarta, az eredeti elképzelés az volt, hogy összeállítjuk őket, Julcsi néniék pedig kiosztják mindenkinek a csomagokat, de ők meg ragaszkodtak hozzá, hogy mi adjuk át a gyerekeknek, ha már ennyire összehoztuk az egészet 🙂 . Nagyon sok mindent kaptak, az egyik anyukának pólónyomó üzlete van, így pólókat kaptak a jelükkel dekorálva, mellé tőlük még napszemüveget, lufit, mi csak az ötletet vittük, ő meg a fél boltot mellé pakolta 🙂 . Csoportpénzből édességet vettem, meg a dinótojásokat, amihez gyorsan használati útmutatót gyártottam még reggel, mert csak négyes csomagolásban tudtam jó árban tojásokat venni, így saját magam írtam meg, amit tudni kellett (összesen négy napig kell keleszteni a dinókat 🙂 ), szétvágtam és a csomagokra tűztük a papírokat. Közben ahonnan hoztam a virágokat a múlt héten, (Máté barátjának a nagyijától), szólt, hogy újabb szállítmányom lenne. Elsiettem így hozzá még délelőtt, vittem ajándékot is nekik, mert annyira kedvesek tényleg ezzel az egésszel, aztán hazaautóztam gyorsan vízbe tettem őket, utána meg visszasiettem az oviba, mert déltől, ebéd után adtuk át a csomagokat.

Kicsit hülyén éreztem magam eleinte, mert másik két anyatársam kifejezetten háttérben akart maradni, úgyhogy engem lökdöstek előre 🙂 , de a gyerekek meg persze várták a csomagokat, szóval elkezdtem osztani én egyedül, de közben azért a közepe-vége felé bevontam őket is a buliba, hiszen nem én hoztam össze az egészet, korántsem 🙂 … Viszont az az öröm, ami az arcukon volt a kis Drágáknak, na azt nagyon jó volt látni 🙂 , ilyen izgatottak voltak (Toma is ott van, csak takarásban, ezek FB-os képek):

Összevissza jöttek egymás után a csomagok, de véletlenül Tomáé hozzám került, így én adtam át neki is, annyira aranyos volt, még itthon is mondogatta, hogy milyen kedves vagyok, hogy ennyi mindent adtam neki 🙂 …

A legjobban a napszemüvegnek örült Legkisebbünk (pedig van itthon legalább kettő), meg a lufinak és a dinótojást délután vízbe kellett tennünk persze 🙂 , de ha a menetrend szerint megyünk csak holnap délután bújik ki a kis dino belőle 🙂 , azóta is nézegetjük 🙂 .

Délután hazafelé még fagyiztunk, elmentünk Mátéért, gyors ebéd után már vittük Legnagyobbunkat edzésre, aztán két óra múlva visszamentünk érte, és már este is volt. Ma meg egy halom dolog felgyúlt itt nálunk, úgyhogy a házimunkának és Toma játékigényének szenteltem eddig a napomat, mert ma nincs ovi, kirándulni ment a tantestület, szerencsére, mert jobb is ez most így nekünk 🙂 . Most délután pedig jön hozzánk Beni és Szami, a keresztfiunk 🙂 , itt lesznek egész hétvégén, mert talán már írtam, hogy szünet van kint Angliában a suliban és így hazajöttek egy picit. Máténak tudom, hogy ez lesz az igazi gyereknap, mert ez a legjobb dolog, ami történhet vele 🙂 , nagyon hiányzik neki Beni (és oda-vissza azt hiszem), tényleg a legjobb barátok ők 🙂 … Úgyhogy a hétvégén lesz eszem-iszom, dínom-dánom itthon, nagy programot nem szervezhetek, mert nekik a legjobb dolog, ha itthon vannak, fociznak és mindenféle nagyfiús ténykedéseket végeznek 🙂 . Persze Toma is iszonyú boldog, de azért vele szerintem elugrunk valami kis gyermeknapos programra, ha minden jól megy 🙂 …