Hétkezdet

Valahogy ez a nap nem az enyém, éreztem én ezt már reggel is, nem volt nagy kedvem szinte semmihez, valahogy úgy belül, amit nem is értettem (nem szokott ilyen lenni, na). Sokat játszottunk Tomával, egy régi számolós kirakóst csináltunk meg többször is, meg kártyáztunk. Aztán annyi minden lett volna még, van amit meg is csináltam, de mondom olyan kis kedvetlenül. Aztán jött a végkifejlet (vagy legalábbis remélem, hogy az 🙂 ), kidöntöttem egy pohár vizet véletlenül az asztalon, pont ahol a telefonom árválkodott. Szinte azonnal kikaptam, de ez is elég volt ahhoz, hogy valami tönkremenjen rajta, majdnem hihetetlen, de szinte minden működik, viszont a lényeg nem, engem nem hallani, ha telefonálok, fülhallgatóval viszont tökéletes minden. Hát, nemtom, lehangolódtam na, most jöttem rá mennyi mindenre használom a telómat a beszélgetésen kívül: erre ébredek, rengeteget fotózom, email-ezek rajta, netezek, ha éppen szükséges valamit sürgősen megnézni és végre egy jó GPS-t is letöltött nekem rá nemrég a Családfő, szóval nem örülök, nagyon nem… (arról nem is szólva, hogy ilyenkor persze mindig okolom magam…)

A hétvégén nagyrészt itthon voltunk és nem, hogy jó volt, hanem most úgy kellett nagyjából mindenkinek, mint egy falat kenyér (legalábbis úgy láttam, a magam részéről bizton állítom). Szombaton főleg a kertben ügyködtünk, tegnap pedig Apa elment horgászni, Máté viszont a saját döntéséből itthon maradt, mert tudta, hogy sokat kell tanulnia, meg nem is akart szerintem korán kelni 🙂 .Jól éreztük magunkat, bár Máté picit bosszankodott, ahogy édes jó apukája beszámolt rendszeresen a jobbnál jobb, nagyobbnál nagyobb halfogásokról 🙂 , de legalább már biztos, hogy Biatorbágyra elmennek közösen is 🙂 ! Egyébként meg, valahogy úgy érzem, hogy lemerültek az elemek egy picit mindenkinél itthon, még Toma is olyan kis csendesebb, mint szokott lenni, és várjuk már az iskola végét is, nagyon!