Tehát csütörtökön ugye az óvodai pszichológusnál jártunk, az iskolai készségeket vizsgáló felméréssel kapcsolatban, amit ő még májusban csinált meg Tománál. Kata néninél jó sok időt eltöltöttünk, Legkisebbünk addig ügyesen eljátszott, mi pedig legalább egy órán át beszélgettünk. Különösebb oka nem volt, csak ilyen sokáig tartott, amire a végére értünk a felmérésnek, mert nagyon lelkiismeretesen minden feladatot végignéztünk. Összességében és nagy átlagban minden a helyén van, van amiből pl. az emlékezetből túlteljesítette az elvárt szintet, és van amiből, egész pontosan a rajzok terén, tehát a finommotorikánál – ahogy sejtettem is – alig mutatott Toma valamit 🙂 (rajzolni rajzol ugyan valamit, ha felkérést kap rá 🙂 , de különösebben nem izgatja ez a dolog 🙂 ). Abban maradtunk, amit már én is érlelgettem magamban, hogy benevezünk egy spéci tornára, a Delacatóra, amit ráadásul Julcsi néni, az óvónénink tart, már korábban beszéltem is erről vele. Nagyjából azt is megbeszéltük, hogy ugyan Toma jövőre nagycsoportos lesz, de mivel épp csak betöltené a hatot és mehetne is iskolába, mi valószínűleg még két évet maradunk az oviban (arról nem is beszélve, hogy a kedvenc tanító nénik, akikhez Máté járt, 2 év múlva kezdik az elsőt, szóval Tomának náluk a helye 🙂 ).
Ettől függetlenül hivatalosan, ugyanúgy felmérik az iskolaérettség terén októberben és december környékén, ahogy sejtettem is 🙂 , de legalább képben leszünk teljesen 🙂 (megint csak csodálkoztam, mint Máténál, hogy mennyi mindent vizsgálnak ilyenkor…). A tornában, amire járunk majd, az a jó, hogy teljesen személyre szabható, tehát Legkisebbünknél a finommotorika lesz megcélozva (érdekes, hogy azon belül is csak a rajz, amit fejleszteni kell), legfőképp a majdani írás és egyéb hasonló, iskolai finom mozgások fejlesztésére, persze megelőzési céllal. Mivel Julcsi néni nem tud az oviban tornát tartani, mert ugye megint egyedül van, mint óvónő, otthon csináljuk a gyakorlatokat és három hetente visszajárunk hozzá bemutatni, hogy hogy állunk, ő pedig újabb tornasort ad nekünk majd. Ez egész évben így lesz, sokan járnak hozzá így, nagyon hatásos (tudom, mert anno Mátéval is csináltuk egy darabig), ugyan strapás, mert minden nap tornázni kell, ráadásul együtt, ha van kedve a Drágámnak, ha nincs 🙂 , viszont éppen a mindennaposság miatt, általában hamar jön a változás is. Persze nem lenne ez kötelező, de nekem is ez járt egy ideje a fejemben, mert lehet, hogy egyszer csak elkezdené ontani magából Toma a jobbnál jobb rajzokat ( 🙂 hehe), de két év hosszú idő ahhoz, hogy csak várjunk, hasznosabb, ha elébe megyünk a dolgoknak, szerintem…
Ez a torna pedig képes az idegrendszer megfelelő részét mozgósítani, piszkálni, ami ahhoz kell, hogy beinduljon a rajzolás. Persze biztos nyáron is próbálkozunk majd mindenféle rajzolgatással, de sokat olvastam már erről Máté idejében is, és azt is tudom, hogy mindennek az alapja a mozgás (amivel ugye főleg Tománál egyáltalán nincs baj, sőt, ügyes nagyon 🙂 ), de ehhez nem elegendő egy akármilyen mozgásfajta, mondjuk a foci (ami állandóan van ugye 🙂 ), ha valahol megrekedés van, akkor azt jobb célirányosan tornáztatni. Szóval szeptembertől jó sokat dolgozhatunk ezen együtt azt hiszem 🙂 , de nem baj, az a jó, hogy még bőven időben vagyunk és az eredmény annál értékesebb lesz majd!
Ha jól emlékszem (bár nem vagyok benne tényleg biztos), ez a torna 5 éves kortól javasolt, de nálunk az oviba már 4 évesen is sokan járnak, mondjuk nem finommotorikus, hanem “komolyabb” problémákkal. De Ábelnél szerintem még nem biztos, hogy aggódni kell, ha rajzolgat, az már lehet, hogy jó jel és később jönnek a jobb rajzok is. Nálunk Toma rajzolni nagyon ritkán ül le magától, bár mostanában ebben is van pozitív változás (úgyhogy nem ér, hogy ilyeneket írok 🙂 ), többször mindenféle úthálózatot kreált, mondjuk mást nem nagyon akar alkotni 🙂 …
Éppen írtam Enikőnek is, hogy ez inkább a fiúkra jellemző, legalábbis magam körül ezt látom és nálunk Máté sem volt egy rajzos típus (finoman fogalmazva 🙂 ). Pedig Kendus is annyi mindent ügyködik, kreál, Toma is szeret kreatívkodni, csak rajzolni nem 🙂 …
A torna szerintem nagyon jó, érdemes megpróbálni, ha van nálatok is, bár más fejlesztő tornák is hasznosak tudnak lenni, de ebben a finommotorika kifejezetten benne van. Egyébként én is úgy vettem észre, hogy fiúknál szokott ez a terület inkább problémás lenni, pedig mi is rengeteget szöszmötölünk Tomával, de a rajz, az külön kaszt nála 🙂 … Nálunk Máté is 7 évesen ment suliba, de akkor ő még hivatalosan is évvesztesnek számított, nemrég ezt is megváltoztatták (sajnos), mindketten augusztusiak, de Toma már az új rend szerint kiesik ebből, pedig 6 évesen általában korainak érzem a mi iskolarendszerünket mindenkire vonatkoztatva, mert nálunk nincs ilyesmi mint nálatok, hogy nulladik év, egyből beleesnek a sűrűjébe a suliban…
Ábeltől még nem láttam “értékelhető” rajzot. Kicsit aggaszt, mert – hiába nem szabad hasonlítgatni – Ákos ilyenkor már felismerhető figurákat rajzolt. Utánanézek én is ennek a tornának…
Kendusnak sem erőssége a rajz,inkább nonfiguratív dolgokat kreál.
Vincinél ősszel szóba került a TSMT, de végül beláttuk, hogy nem neki való.
Erről a tornáról nem is hallottam, de most rá fogok keresni, hátha nálunk is van ilyen, mi is érdekeltek lennénk a fiúkkal – Bulcsi még rajzolgat, de Tihamér nagyon ritkán, csak felkérésre. Akkor Toma még két évet marad oviban? Van nálatok előkészítő csoport is? Mert nálunk az nagycsoport utan van meg egy nulladik az iskolában, ami inkább ovi, mint iskola – és csak utána jön az első osztály.