Máté nyaral

Tegnap délután utazott el Veszprémbe, megint önállóan (ragaszkodott hozzá 🙂 ) ment busszal. Egy késő délutáni járatot választottunk, tekintettel a hőségre is. Amikor kikanyarodott a busz vele, azért elgondolkodtam, hogy két éve ez még elképzelhetetlen lett volna, hogy egyedül buszozik, tavaly újdonság volt, most meg már megszokottá vált… A szívem azért ilyenkor mindig egy picit összeszorul, akárhogy is… Máté nyaralásának legnagyobb vesztese azért kétségkívül Toma, aki már a csomagolásnál szomorkodott és állandóan Mátéval volt, a pályaudvaron pedig az ölében ült és hozzá bújt…  Megható volt látni, hogy mennyire ragaszkodik hozzá, ahogy az is, ahogy Legnagyobbunk reagált rá, nagyon szeretik egymást… Azért Legkisebbünket próbáltuk kárpótolni, tavaly emlékszem a Gyerekszigetre vittük egyből a búcsú után, most a kánikula miatt nem vetemedtünk hasonlóra (különben is késő volt már 🙂 ), beértük egy itthoni medencézéssel Apával 🙂 . Máté több, mint egy hétig marad, és már jó sok programot terveznek: lesz ma unokatesós-fiús meccsnézés, lehet, hogy közös szurkolói klubban, aztán mozizás, balatoni strandolás, kirándulás és az elmaradhatatlan Mackó cukrászdázás, hogy csak a biztosakat említsem 🙂 . Itthon azért mi sem fogunk unatkozni, de valahogy most hosszúnak tűnik ez a 10 nap…