Hétfőn végre eljutottunk a kedvenc könyvtárunkba Tomával, már régóta terveztük, ugyanis mostanában mindig csak beszaladtunk visszavinni a könyveket és sebtiben összeszedve pár kötetet, már siettünk is a dolgunkra. Egyébként két könyvtárba járunk, az egyik messzebb van és ott több jó gyerekkönyv van, viszont sokszor van az, hogy elviszik az orrunk elől a kiszemelt példányt. A hozzánk közeliben kevesebb az újdonság, viszont sokkal jobban szeretjük magát a helyet, valahogy megfigyeltem, hogy Toma szívesebben időzik ott, egyből feltalálja magát a gyerek részen: válogat, játszik, néha még rajzol is.
Így volt ez most is, már az elején szerencséje volt, ugyanis megtalálta a Verdás meséjét könyv alakban 🙂 , ami nekünk itthon van az nem a történet, hanem inkább a szereplők bemutatása, bár azt is nagyon szerette Legkisebbünk és sokáig olvastuk is. A szerzeményével egyből lekucorodott az asztalhoz és sokáig nézegette 🙂 , annyira aranyos volt az egész könyvtárosdi alatt, hogy muszáj volt lefotóznom 🙂 …
Aztán begyűjtött még más köteteket is, nagy meglepetésemre még egy Csukás István lapozót is Budapest nevezetességeiről 🙂 . Szerzeményeire felettébb vigyázott is 🙂 :
Válogatott is alaposan 🙂 ,
és tényleg ráakadt állatos ismeretterjesztő könyvekre (nagyon szereti mostanában ezeket), ami ráadásul neki való és több vékonyabb könyvecske a sarkvidékek, rétek-legelők, nádasok élővilágáról, le is ültünk olvasgatni belőlük egy keveset. Levezetésképpen bábozott egy picit, a könyvtár plüss állataival, csakúgy magának 🙂 .
Mivel ilyen jól érezte magát Legkisebbünk, én is tudtam magamnak válogatni, találtam Méhes Györgytől egy családregényt, pszichológiai könyveket (ezek egyébként nagy kedvenceim, régen gyerekkoromban pszichológus akartam lenni…), nagy örömömre a Kamaszokra hangolva, a tinédzserek szeretetnyelveit és kamaszkort taglalja (nem véletlen a választás 🙂 ), ráadásul a szerzőtől Gary Chapman-től olvastam és nagyon szeretem, szerintem itt is írtam róla a Gyerekekre hangolva című könyvet, ami a gyerekek szeretetnyelvéről szól. Bagdy Emőkét is nagyon kedvelem, most az Utak önmagunkhoz kötetét találtam meg, érdekeltek mindig is a személyiségfejlesztő könyvek, most végre csemegézhetek 🙂 .
Jó sokáig voltunk, közben Toma aranyosan elvolt, megkérdezte azt is (amikor már igencsak indultunk volna), hogy ugye maradunk még 🙂 ? Csak attól indult el, hogy Apa is majdnem hazaért már, na meg egy kis beígért fagyi is rásegített a dologra 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: