Miniversum

Már nagyon régóta készültünk oda és végre tegnap el is jutottunk! Ez is egyike azon programoknak, amit jó Máté nélkül megejteni, mert neki ez már annyira nem pálya 🙂 . Mivel nem volt olyan meleg, bevállaltuk, hogy hév-villamos-kisföldalattival közelítjük meg a helyszínt. Megint a Vigadó térnél szálltunk le a kettes villamosról, ahol a szökőkút már kedvenc helyeink egyikének mondható, ugyanis Legkisebbünk eltérült egy időre, azt hitte ez a végső program 🙂 , és nagyon örült neki. Mondjuk annak akkor nem annyira, hogy tovább kellett mennünk, na, de később 🙂 .

Itt a szökőkút szélén sétálgat a Drágám, azért izgultam nehogy beleessen, mert váltóruha, az nem volt nálunk 🙂 …

Az Andrássy úton fagyiztunk is egyet, a bejárt előtt volt mit nézni, amíg végzett Toma a gombócokkal.

Gondoltam, hogy a Miniversum tetszeni fog Tomának, de az öröme minden képzeletet felülmúlt 🙂 : nagyon aranyos volt, mivel az egész hely egy hatalmas terepasztal tulajdonképpen, miután felderítette a helyszínt, egyik asztaltól a másikig szaladgált. A legjobb persze a gombok nyomogatása és ezzel a járművek irányítása volt, minden asztalnál több nyomógombos rész is van, szóval teljes volt a boldogság 🙂 , szinte végig csak ezt láttam Legkisebbünktől:

Szerencsénkre kevés látogató volt éppen, úgyhogy mindenhez kényelmesen hozzá lehetett férni és persze sokkal jobb volt ettől a közérzetünk is 🙂 . Az egész tényleg lebilincselő, még egy felnőttnek is, bár én azt azért kevésbé tudom elképzelni, hogy gyerek nélkül ellátogatok oda (mint néhányan ott 🙂 ), de az biztos, hogy igazi kis mini városok sorakoznak ott, tele apró kis felfedezni való részletekkel, például, ha megnyomjuk azt a gombot, ami fényt ad, meg is kell találni, hogy mit világítunk éppen. De nagyon klassz az egész, a fiúk különösen élvezik szerintem, Tomának voltak kedvencei is, a leges legjobban a vasúti átjáró tetszett neki, ide rengetegszer vissza kellett mennünk:

Van játszóházi rész is, persze tele építhető sínekkel és mindenféle jóval, Legkisebbünk ott is kiélvezett mindent 🙂 .

Órákat töltöttünk el a helyen 🙂 , megvártuk Apát is, aki arra jött hazafelé a munkából, így felvett minket az épület előtt. Toma még este és reggel is áradozott a vonatokról, persze szeretne visszamenni és megígértette velem, hogy nem felejtem el hol jártunk 🙂 …