Fenyőszirup

Elkészültem vele, üvegekben a száraz dunsztban várja a sorát, hogy a kamra polcra kerülhessen 🙂 . Egyébként nem nehéz vagy időigényes a művelet, bőven megéri a fáradságot főleg a gyógyhatása miatt. Emlékszem pár évvel ezelőtt kaptunk ajándékba mint már említettem Katitól egy kis üvegnyit, pont talán azért hozta, mert mindannyian egy köhögős nyavalyában voltunk benne. Máténak és Apucinknak is nagyon sokat segített, szinte meggyógyultak tőle – akkor még Toma nélkül voltunk 🙂 – nekem mint később kiderült, a szirup már kevés lett volna a bajomra, ugyanis akkor már tüdőgyulladásom volt 🙂 … Arra jól emlékszem, hogy még így is valamennyit enyhített a köhögésemen…

A recept egyszerű egy nagy lábost jól megszedünk a fenyő világoszöld hajtásaival, amit egyszerűen csak lecsipkedünk a fáról. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én nagyon sajnáltam a mi fánkat megkopasztani, már csak azért is, mert Máté 1 éves szülinapján ültettük neki és hát úgy éreztem, hogy ezzel gátolom a fejlődését. Aztán amikor a hajtások felénél járhattam a szedésben, rájöttem, hogy amit leszedek, az eltűnik a sok kis új tűlevél között – pedig a miénk még nem egy hatalmas fa – de azért igyekeztem az alsó ágakról ritkítani, mint később utána olvastam, ez jó gondolat volt, mert az erdőkben is az alsó ágakat szokták inkább leszedni a fenyőkről, hogy ne legyenek annyira terebélyesek.

Majd jól lenyomkodva a kezemmel a hajtásokat felöntöttem annyi vízzel a lábost, hogy éppen ellepje őket, aztán éjszakára állni hagytam.

Állítólag két napot is lehetne így, nálam majdnem 1 napot állt, tehát estefelé álltam neki a továbbiaknak. Kati viszont, aki erdélyi és onnan való persze a recept is, csak az éjszakát várja meg, reggel egyből készre szokta főzni. Aztán leszűrtem, lemértem a mennyiségét, ami nekem 2 liter és 2,5 dl lett. Ez a cukor miatt fontos, mert 1 literhez 90 dkg cukrot kell számolni.

Egy jó fél órát gyöngyözve főztem magába, majd beleöntöttem a cukrot, amíg felolvadt benne addig főzögettem és mehet bele még egy késhegynyi citromsav is . Végül üvegekbe töltöttem és dunsztba tettem.

Mátét is nagyon érdekelte a dolog, nézegette és többször megkérdezte, hogy áll a szirup, kérdezgette, hogy ezt tulajdonképpen a hűvösebb őszi-téli időszakra készül-e? Azt mondta mindenképpen használni fogja, ha köhögni fog – már ezért megérte 🙂 – én meg majd jól emlékeztetem erre, ha be kell vennie, ugyanis a mézet az édessége miatt úgy kell belé imádkozni, ha például fáj a torka 🙂 …