Heti

Ezen a héten valahogy olyan dolgok is elintéződnek, amiket amúgy nem is várnék ennyire gyorsan. Ilyen “az egyik legfontosabb” 🙂 , amikor a könyvtárból felhívtak talán kedden, hogy előkerült az a könyv, amit múltkor kerestünk több könyvtárossal is égen és földön ott a helyszínen, mert a számítógép szerint kölcsönözhető volt, de nem találtuk meg… Viszont beírtak arra az esetre, ha előkerül és meglett. Amúgy egy gyerekkönyv, Amíg utazunk a címe, pont nekünk íródott azt hiszem, ugyanis mindenfelé utazik a főhős és egy eszkimó fiú Budapesten tömegközlekedéssel, ráadásul konkrét útvonalakon keresztül, amit tulajdonképpen mi is művelünk:) . Aztán elkészültek a fiúk személyi igazolványai, így tegnap ovi után elmasíroztunk az okmányirodába Tomával és átvettük őket, ma pedig ha minden jól megy, a rajztornához (amit csak én hívok így 🙂 , egyébként fejlesztőtorna a becsületes neve 🙂 ) megyünk délután általános felmérésre Julcsi nénihez, ami meg ugye kötelező.

Aztán ez a hét a rejtélyek hete is, elkeveredett Máté tréning felsője hétfő reggel, ami nem egy eget rengető dolog (bár Legnagyobbunknál meglepő, mert semmit sem hagy el), de azóta sem értjük mi történt. Ugyanis én vasárnap este emlékszem, hogy bepakoltam, hétfőn az első óra torna, Máté emlékszik, hogy nem vette elő, mert már nem volt ott, azt hitte elfelejtettem. Persze én meg egy ideig azt hittem, hogy biztos rosszul emlékszik, ott volt, de elhagyta és meglesz az a talált tárgyak osztályán a suliban, mert ott mindig minden előkerül (még drága holmik is), de nem így lett és persze itthon sincs. Aztán tegnap a leckefüzettel jártunk hasonlóképpen, emlékszik, hogy elrakta informatika után a táskájába, de itthon már nem volt meg, pedig utána egyből hazajött 🙂 , szóval valami Bermuda-háromszögben lakunk azt hiszem 🙂 …

Iskola és ovi szempontjából a mostani szerintem nem a mi hetünk, ugyanis Máté beszedett egy hármast és egy négyest, ilyenre még nem is emlékszem tanévkezdésnél meg úgy egyébként sem volt eddig jellemző). A négyes az a matek ismétlő doga a hatodikos anyagból, a hármas a töri év eleji ismétlő ugye tavalyról és olyan rengeteget nem készült ugyan rá Máté, mert nem is igazán volt megfogható, hogy miből készüljön, ugyanis támpont vagy témakör, na az nem volt, hogy miből várható bármi is, úgy a tavalyi egész könyv… Kevés hibája volt, hamar el lehet érni a hármast és nem vigasztal, de nagyrészt ez az osztályátlag, ami csak azért meglepő, mert ez egy nagyon erős kis csapat a tanárok szerint is. Jó kis tanévnek nézünk elébe, gondoltuk, hogy nem lesz sétagalopp a hetedik, na de hát, na 🙂 …

Toma meg ugyan, csak a hét közepétől jár, de minden nap történt vele valami. Szerdán rögtön a sűrűjében a madarakról beszélgettek az oviban és mindenkinek mondania kellett egy fajtát vagy valami hasonló volt a feladat, nem igazán vagyok benne biztos. Legkisebbünk elszontyolodott, mert nem tudott egyet sem, amin én igencsak meglepődtem, hiszen párat azért csípőből mond 🙂 , de mint kiderült a kis Drága, ornitológusokat megszégyenítő módon, azokat nem akarta mondani, amit előtte felsoroltak, úgy pár százat:) … Aztán tegnap meg megcsapkodta az egyik kisfiú, aki most jött a csoportba (talán nem vészesen), egyedül voltak a gyerekek Emőke nénivel, mert a dadus és Julcsi néni is beteg lett. Állítólag a fiú egyedül akart játszani a vonatokkal és nem hallgatott a jó szóra Tomától, hogy az közös játék, hanem inkább a tettek mezejére lépett. Kiokítottam Legkisebbünket – mivel félő, hogy ez máskor sem fog feltűnni senkinek – hogy azért nyugodtan megvédheti magát, aztán miután hazaért Máté, helyzetgyakorlatokat is végeztek ez ügyben 🙂 . Egyébként könnyen és örömmel megy Toma, ezzel nincs gond, de az ovinkkal valahogy vegyesek az érzéseim most és persze nem emiatt az eset miatt, de ez is benne van, viszont van összehasonlítási alapom Máté idejéből és sajnos van különbség mostanában, negatív irányban…

Na, de most már péntek van, amit már megint nagyon vártunk, örülünk is neki rendesen  🙂  !!!