Hétvégés

A hét legvégére egy kicsit leeresztettünk, valahogy nagy dolgokhoz senkinek nem volt kedve. Mondjuk az időnk sem az a végtelen most már, mint az iskola nélkül, ez azért eléggé befolyásolta a napokat is. Ugyanis Máté hétfőn 3 nagy dogát írt, nyelvtanból az elmaradt év elejit, aztán még irodalomból és földrajzból is hasonló dolgok vártak rá. Ha neki ennyit kell tanulnia, valahogy nem tudom azt megtenni, hogy kirándulást vagy bármi hosszas programot tervezzek be (pedig tudom, hogy nem jönne velünk valószínűleg 🙂 ), és sokszor azért segítek is neki, általánosságban a lényegkiemelésben, főleg ha több tantárgyból kell sokat és egyszerre tanulni. Másrészt meg a Családfőnek is sok dolga akad mostanság még hétvégén is, nem igazán jön össze közös családi programozás. Mondjuk azért nem unatkoztunk, főleg Máté járt jól, ugyanis a szombati Fradi meccs háttere volt bizonyos szempontból Apuci munkája, ami azzal is járt, hogy este ott feszítettek a meccsen 🙂 .

A rajztornához Tomát pénteken mérte fel Julcsi nénink, ami kötelező és eléggé hosszadalmas (2 óra volt), elméleti és gyakorlati részből áll, a részletes eredmény ezen a héten várható, de nagy meglepetések valószínűleg nem érnek bennünket, ha csak azt nem nevezzük annak, hogy most már hivatalosan is megerősítést nyert, hogy Legkisebbünknek eléggé kiterjedt és nagy fantáziája van 🙂 . Az egyik feladatnál ugyanis, ahol képről kellett rövid történetet mondani, beleszőtte ugyan a papíron lévő dolgokat is, de érdekes kis történetet kreált egy dinnye lopásról 🙂 , a képről egy dinnyéhez hasonlító valami kapcsán 🙂 … De a felmérés nemcsak hosszú volt, hanem fárasztó is, még nekem is valahogy tényleg, pedig csak megfigyelőként vettem részt az eseményen 🙂 . Toma meg jól elfáradt, Julcsi mondta is, hogy ilyenkor ez természetes, mert maga a felmérő mozdulatsorok is olyan idegpályákat mozgatnak meg, ami ezt eredményezi. 

Valahogy ez a péntek délutáni felmérés befolyásolta a másnapot is, igazából csak itthon ügyködtünk, meg elmentünk lovagolni végre Legkisebbünkkel, ahová Apa is velünk tartott (a kamasz persze itthon maradt 🙂 ). Azért ez nem telt izgalom nélkül, ugyanis az óra közepe táján a pálya mellett elszáguldott egy kisfiú a motorjával, ami eléggé nagy zajt csapott a köves járdarészen, Toma pacija megijedt, ugrott egyet, Legkisebbünk meg majdnem leesett, de ügyes volt mert valahogy megkapaszkodott, és egy pillanattal később Emőke, az oktató is megtartotta. Na, ilyenkor nagyon örülök, hogy még csak pónin ül, onnan mégis csak kisebbet lehet esni… Viszont Toma nagyon édes volt, most először edzett Emőkével és valószínűleg ezután is hozzá fogunk járni, azért is, mert hétvégén ő mindig van, meg azért is mert nagyon kedves 🙂 . Szóval Legkisebbünk ahogy beértek a pályára, a lóháton ülve már puhította, az első kérdése az volt, hogy ugye megtanítja őt ugratni 🙂 ? Na, ezen jól szórakoztunk, fél órán át ezen derült Emőke is 🙂 , egyébként meg már sokaknál bepróbálkozott ezzel Legkisebbünk, a legutóbbi edzőjénél is ezt akarta elintézni 🙂 , meg amikor először betettük a lábunkat a lovarda területére, már nekünk is ezzel jött 🙂 . Lehet, hogy egy leendő díjugrató lovagol ott kérem, de azért jobban szeretném, ha először a nyeregben maradna meg 🙂 … Viszont most először ügetett alatta a paci – gondolom Emőke úgy gondolta, ezzel egy időre kihúzza az ugratás méregfogát 🙂 – és Toma annyira örült ennek, hogy végig vigyorogta az egészet, nagyon aranyos volt 🙂 !

Vasárnap aztán itthon voltunk, Máté el akart menni a helyi focimeccsre a szomszéd Feri bácsival, de saját döntése alapján lemondta, mert még annyi tanulnivalója volt, hogy nehezen végzett volna vele. Mondjuk a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy az előző esti meccs után, amikor 11 körül értek haza, jó későn, majdnem délben kelt fel, szóval a fél nap addig már eltelt 🙂 … Viszont besegített nekem a főzésben, mostanában mindig van egy segéd kuktám 🙂 , bár szerintem az is benne volt, hogy addig sem kellett tanulni 🙂 , a fasírozotthoz együtt gyártottuk a húspogácsákat.  A délután főleg a tanulásra ment el, Legkisebbünk sokat játszott Apával, leginkább versenyautósat, a szülinapra kapott pályáján 🙂 , volt még egy kis kertezés, rajzolás, de azért kevesebb annál, mint amennyivel elégedett lennék 🙂 .

Remélem a mostani hétvégénket jobban a magunk kedve szerint alakíthatjuk, már csak azért is, mert hosszú lesz, hétfőn ugyanis tanítás nélküli nap lesz a suliban, aminek alkalmából Toma sem megy oviba 🙂 , és mint tudjuk, minden plusz nap egy ajándék 🙂 …