Szabadnap

Váratlan szabadnapja lett Tomának így péntekre, ugyanis reggel beérve az oviba, zárva találtuk a csoportot… Kiderült, hogy a mieink a szomszéd csopiban vannak, ahol egyesített erővel is csak 16 gyerek volt! Tegnap délután dőlt ki mindenki, arról még hallottam – mert felhívott Nóri anyukája – hogy 2 gyerkőc hányt alvás után (az egyik Legkisebbünk legjobb barátja), de utána mint kiderült még hatan rókáztak és ráadásként estére Julcsi néni is lerobbant, megegyező tünetekkel… Amikor ezt megtudtuk reggel, egyből menekülőre fogtuk a dolgot 🙂 , mindenki helyeslő bólogatásától kísérve, ha tehettük volna a padló fölött repkedünk, nehogy ránk ragadjon valami 🙂 , mert persze egy betegség sem hiányzik, de a hányós dolog nálunk különösen veszélyes, mert eddig Toma még minden alkalommal, amikor ilyesmire adta a fejét, a Heim Pálban kötött ki…

Ilyenkor nagyon hálás vagyok, hogy itthon vagyok és megengedhetem magunknak ezt a “luxust”, hogy ha rázós a helyzet, egyszerűen nem megyünk oviba, nem is tudom mit csinálnék ilyenkor, ha dolgoznék, de nagyon odalennék a tudattól is, hogy ott kell hagyjam ilyen esetben Tomát, az biztos! Ezt támasztotta alá az a kép is, hogy egyik ovis társunk apukája (akit nem is ismertem eddig), eléggé gyászos arccal öltöztette át a kisfiát, miközben mi megkönnyebbülten búcsúzkodtunk a többiektől, rossz volt látni… Bár az is igaz, hogy ilyen hirtelen csoportkiürülésre még Máté korából sem emlékszem, olyan persze volt, hogy fokozatosan fogyott el a létszám valami betegség miatt, de délutánról reggelre való megfogyatkozás, emlékeim szerint nem volt.

Mellesleg nem is tudom mi ütött belém, hogy bementünk reggel, hallgatnom kellett volna a megérzésemre, mert tegnap, miután jöttek a hányós hírek, megfordult a fejemben, hogy nem megyünk ma oviba, de aztán arra gondoltam, hogy nem lehetek mindig ilyen “betoji”, hogy már a lehetőséget is kikerülöm, mert mindentől nem óvhatom meg Legkisebbünket (bár jó lenne azért 🙂 ). Pedig eléggé vicces voltam még magamnak is tegnap, ahogy a hazaérkezős alap kézmosás és nadrágátvétel után, megtudva a híreket a felsőt is átvettük azonnal, ami Tomán volt és kapott még egy plusz vitaminkört, a reggeli adagja után, ha létezne valami fertőtlenítő fürdő, biztos éltem volna vele 🙂 , teljesen Monkné leszek lassan 🙂 …

Ráadásul reggel rohamvágtában készülődtünk – ezek szerint feleslegesen 🙂 – ez csütörtök tájékától szokott jelentkezni, ahogy megyünk a hét vége felé, egyre nehezebb felkelteni mindenkit. Amire háromnegyed 7 körül őket ébresztem, addig már elkészítem Máté iskolás uzsonnáját, szendvicseket, innivalót és egy kis házi sós vagy édes sütit, ha van itthon (szeretem, ha van, bár az utóbbi két hétben ez most nem volt jellemző), mivel ő nem ebédel bent és a sok hetedik óra sokáig is tart. Ezen kívül a reggelit is odakészítem, mert azt is itthon ejtjük meg, Legkisebbünk az oviban is szokott azért reggel enni, de ez esetleges, szóval inkább jobb az, ha tele hassal indulunk el. Ehhez viszont az kell, hogy ébredés és egy kis szeretgetés után, már öltözködünk, mosakszunk, eszünk, ünnepélyesen beveszik a vitaminokat – főleg Toma, mert ő szinte cukorkaként tekint az adagjára – majd fogmosás és startolás legkésőbb háromnegyed nyolckor, még szerencse, hogy közel van a suli 🙂 . 

Ott szokott gikszert kapni a dolog, ha én csúszom el, mint például csütörtökön, előző este még fehér inget vasaltam Máténak, mert az aradi vértanúk napján ők adták a műsort és többed magával lefejezték Legnagyobbunkat, szóval nem nézhetett ki akárhogy. Viszont az egy dolog, hogy eszembe jutott a fehér ing és vasalgattam is éjjel, de abban nem voltam biztos, hogy jó-e rá, úgyhogy még próbálgattunk is csütörtök reggelén – mondanom sem kell a kamasz legnagyobb örömére 🙂 – kitűrni vagy betűrni farmer mellé, nagy-nem nagy és hasonlók, utána meg amolyan szeleburdi család effektust adtunk elő, mert már eleve később lehetett életet verni a társaságba, meg még a próbálgatás, hát na, gyorsított felvételben közlekedtem egész reggel, hogy ma ugyanezt megismételjem, mert most reggel meg én keltem fel kicsit később a szokásosnál, no comment 🙂 …

Hogy ez most, hogy jön a szabadnaphoz, azt nem tudom 🙂 , mint ahogy azt sem, mit akartam ebből kihozni, de a lényeg, hogy ma annyira kihasználtuk szabad kis óráinkat, hogy azért ennél jobban is lehetett volna: egész délelőtt takarítottunk, Toma aktív részvételével 🙂 ! Volt még egy kósza ötletem, hogy elzarándokolunk a ránk szakadt szabadságunkban a közeli kiserdőbe, de annyira lelkesen suvickoltunk, Legkisebbünk is porszívózott,

törölgetett és ablakot mosott, meg az idő is olyan hűvösen borongós lett délutánra, hogy ezt majd legközelebb ejtjük meg 🙂 …