Őszi szünet

Hú, de hamar elmúlt, még úgy is, hogy nekünk közel két hét volt az egy helyett, a betegségek miatt. Az első napok még betegesen teltek, de már az elején, még akkor, amikor mások suliba, oviba jártak érezni lehetett egyfajta nyugodtságot, ami végigkísérte az egész időszakot. Jó sok tervem volt, hogy hová megyünk, mit csinálunk, de ezeket később felülírtam, mert valahogy nem igazán volt rá igény 🙂 … 

Ugyanis a fiúk, főleg itthon képzelték el a napjaikat és ennek hangot is adtak, még a Legkisebb is, aki ha szóba került, hogy hová menne, maximum a játszóteret emlegette, pedig még választási lehetőségeket is ajánlgattam neki 🙂 … Nagyunkról ne is beszéljünk, aki eléggé kimozdíthatatlannak bizonyult (bár ez nála már nem meglepő 🙂 ), és akinek a szlogenje lett, hogy itthon lazít 🙂 . Utólag belegondolva, tulajdonképpen érthető is mindez, mivel tavasz óta csak jövünk-megyünk, meg hozzánk is sokan jöttek, főleg a nyári időszakban, úgyhogy ilyen igazán ráérős napjaink nagyon régen voltak. Annak meg rájöttem, hogy csak örülhetek, hogy ők szeretnek itthon lenni, ami a legnagyobb dolgok között van, szerintem (és még pénzt sem költünk 🙂 )…

Ennek megfelelően aztán, kiélveztük az itthoni létet mindenféle szempontból. Bár igaz, hogy messzire is utaztunk a sírok miatt, Mamát is meglátogattuk és tényleg egy igazi nosztalgia délutánt töltöttünk nála a fényképeket nézegetve, legfőképp olyasmiket csináltunk itthon, amiket már nagyon rég nem. Későn kelés, pizsamában leledzés, ráérős reggelizés, kedvenc ebédek, köztük jó sok palacsintasütés szerepelt a napi menünkön 🙂 . Rengeteget játszottunk együtt, főleg Toma, Máté és én, de Apuci is becsatlakozott, amikor tudott. Legfőképp társasoztunk, a menő, amit többen tudunk, az egy autóversenyzős játék, (itt éppen játék után versenypályaként funkcionálva)

na meg a klasszikus Ki nevet a végén,

ezek mellett kártyáztunk, és, hogy Nagyunk is teljesen jól érezze magát, Honfoglalóztunk és Legyen ön is milliomost játszottunk sokat. Ezen kívül meséket olvastunk reggel, délben, este 🙂 … 

Minden nap kimentünk, jó hosszasan járkáltunk (meg fogócskáztunk, bújócskáztunk) a Duna-parton

és a Kiserdőben,

és persze a játszóteret sem hagytuk ki, ha tehettük 🙂 . Könyvtárba is kellett mennünk, mert lejártak a könyveink, de ez persze nem nagy kényszer nekünk, Toma rendszeresen talál magának általában több jó kis könyvet,

most a Verdákhoz kapcsolódva a Cimbi meséket lelte meg. A könyvtárból hazafelé pedig jó sok időt eltöltöttünk a muzeálisnak számító telefonfülkében 🙂 ,

ami szinte ismeretlen Tomának 🙂 …

Délutánonként többször filmet néztünk, Mátéval régebben volt pár sorozat, amit szerettünk, az egyik csatornán megtaláltuk ezeket 🙂 . Aztán kézműveskedtünk is többször,

amiket még meg sem mutattam 🙂 , és sütit készítettünk közösen.

Kókusz és fahéjas golyókat gyártottunk az egyik délután estébe nyúlóan, aminek az lett az eredménye, hogy rengeteg készült, eleve dupla adagból álltunk neki, majdnem egyedül a fiúk csinálták, úgyhogy ez biztosan szerepel majd a karácsonyi aprósütik között, legalább egyről le lesz a gondom 🙂 …

(ezen a fotón már kamasz kéz dolgozik, de fotózni, csak alig lehetett 🙂 )

Nagy siker volt, hogy az egyik felét fahéjas porcukorba forgattuk, és mivel a meggylé nem volt elég a nagy mennyiséghez, málnaszörpöt öntöttünk még hozzá, amivel teljesen működőképesnek bizonyult 🙂 . A konyha úgy nézett ki utána, mintha bombatámadás érte volna, de a végeredmény kárpótolt még engem is 🙂 !

Szóval olyan jó volt az egész, hogy nagy megrázkódtatásnak bizonyult sajnos a hétköznapok visszaállása, ennek megfelelően most már a téli szünetet várjuk 🙂 !