Itthoni ügyek

Azt hiszem a november nem lesz az én kreatív hónapom itt a blogon 🙂 , valahogy jönnék én, de mintha röpülne az idő és ide már a végén nem jutok el. Pedig lenne is miről írnom, nem mintha nagy történések lennének most felénk, de témám az mindig van vagy lenne, hacsak el nem felejtem, mert olyan is volt: hazafelé jövet a kocsiba mondott valami nagyon jót Toma, gondoltam ezt akkor most tutira megírom, ha hazaértünk, de ez is kiszállt a fejemből amire megérkeztünk, később pedig már fogggalmam sem volt arról, hogy mi is volt az a jó mondat 🙂 …

De visszatérve a röpködő napokra, most nem tudom miért, de tényleg szaladnak a napok, máshol is olvastam, ugyanez az érzés van meg és valamelyik nap csak átfutottam a tavaly novemberi hónapunkat – kellően el is borzadtam, hogy ilyen tájt voltunk kórházban a kruppal – de még ezt leszámítva is lassabb napokat éltünk meg, mint most, pedig akkor is hasonlóan úgy éreztem, hogy elszalad minden…

Azért az is közrejátszik, hogy a fiúk azért különóráznak is rendesen, főleg Máté, de mi meg ugye hozzuk-visszük, ha tudjuk. Tomával is hétfőnként ovis tornára járunk, amit Julcsi néni tart, szóval nem hagyhattuk ki, Legkisebbünk nagyon élvezi is, főleg, hogy kellően kimozoghatja magát 🙂 . Aztán persze minden nap rajztornázunk itthon (Delacato fejlesztő torna), most szerdán mentünk Julcsi nénihez vissza bemutatni a gyakorlatokat, amiket itthon végeztünk. Nagyon megdicsérte Tomát, mert mindegyiket szépen csinálta, a mozgásai még nekem is láthatóan kidolgozottak lettek. Kaptunk újabb feladatsort, december közepén kell bemutatnunk, és így megy ez majd egészen májusig. Közben a Gyereketetőn elkezdtünk egy finommotorika fejlesztő tanfolyamot ami gyerekeknek szól, ez azt jelenti, hogy hetente kapom lebontásban a feladatsorokat, amik persze játékosak, 15-20 perc alatt végezni lehet velük, szóval nem bonyolultak és a különlegességük, hogy nem kell hozzá általában ceruza, csipeszekkel, gyurmákkal, gombokkal játszunk – legalábbis egyelőre – és közben ügyesedik a kézmozgás 🙂 . Még csak egy hete csináljuk, de nagyon jó, ez is sokáig, április végéig tart, szóval azért elleszünk ezzel a két dologgal nagyjából nyárig, és hiába 15-20 perc a torna is és a tanfolyam is, összességében 1 órát azért elvesz a napból. Így már ugye ne csodálkozzak, hogy elszalad az idő és akkor a többiről nem is beszéltünk még 🙂 .

Máté persze totál nagyfiú, szinte végig egyedül tanul, bár néha besegítek, főleg amikor sok anyag van több tantárgyból egyszerre, ez általában dolgozatoknál jellemző, amiket állandóan írnak, van hogy három nagyot is egy nap, de tényleg minden napra jut több is, mostanában az a ritka, ha nem írnak semmiből… Na, meg valamelyik délután földrajzból, összefoglalásként 65 (!) kérdést kellett megválaszolniuk írásban a füzetbe, egyik napról a másikra, itt együtt csináltuk meg az egészet, tikkasztó volt még nekem is, volt amihez csak egy-egy szót kellett írni, de a többség nem ilyen volt, sőt akadt amire egészen hosszasan és rendszerezve kellett válaszolni, szóval csak hüledeztem, Máté már a felénél kivolt, mondjuk nem csodálom, Afrika és Ausztrália felszínképződéséről, elhelyezkedéséről, iparáról, mezőgazdaságról volt szó, de no comment az egész. Négyen csinálták meg az osztályból – egyébként egyes jár érte, ha nincs kész – most ettől eltekintett a tanárnő, de mindenkinek be kell pótolnia és leosztályozza az egészet…

Ezen kívül meg itthon rendezkedem vadul, nekiálltam a játszószobának, két napja csinálom – és még eltart egy ideig, mert ugye nincs rá egy egész napom – mondjuk Toma segít benne 🙂 , hát mit mondjak, nem vagyunk a helyzet magaslatán gyorsaságban, de örülök, hogy legalább most ezt valószínűleg kipipálhatom rövidesen a listámról. Aztán pakolom a téli cipőket, kabátokat, a konyhát, kamrát szeretném még rendbe rakni nagytakarítás szintjén karácsonyig és egy újabb ablakpucolás, függönymosás sem ártana még, most valahogy ezekre vagyok ráállva, közben meg készülnék azért az adventre mindenhogy, díszítésben, mindennapos, készülődésben Tomával, na meg ajándékokat sem ártana beszerezni. Úgyhogy lehet, hogy nem most leszek a legaktívabb blogos, de azért igyekszem itt is lenni persze, mert hiszen mégis csak magunknak írom én ezt az egészet 🙂 …

Legkisebbünk egyébként tegnap óta itthon van, mert tiszta nátha az egész gyerek, teljesen váratlanul szerda estére jött elő a sok tüsszögés, még úgy voltam vele, hogy ez nem is lehet valahogy megfázás, de csütörtök reggelre egyértelmű lett a dolog, sajnos. Sokat, egészen egy hetet bírtunk ki az oviban 🙂 , ahonnan egyébként minden nap hazaküldenek valakit, mert hol hasmenés, hol köhögés, hol láz, hol pedig megfázás a baj…

Úgy látszik ez egy ilyen hónap, bár már nem sok van hátra belőle, hihetetlen is, hogy így elszaladt, meg ijesztő is egy picit, hogy így szalad el az élet is… Egyébként én nem vagyok az a típus, aki nem szereti ezt vagy azt a hónapot, mert valahogy mindegyikben meg tudom találni a jót, még a sokak által nemszeretem januárral is jól elvagyok, főleg az utóbbi pár évben amióta úgy tekintek rá, hogy pihentető, évkezdő, ráérős hónapnak fogom fel. Néha már azon kapom magam, hogy tervezgetem, hogy na majd januárban milyen jó lesz nekem, mert akkor a december után – amit egyébként imádok – nyugiban ráérek mindenre 🙂 . Meg ilyen ez a november is, hogy ez ugyancsak nemszeretem hónap általában, de nálam ez olyan advent előtti tervezgetős, rákészülős, kipurcanósan rendberakós hónap, ami most látszódik is rajtam, 🙂 , csak az a baj, hogy rákészülni most nem sok időm van semmire és mindjárt itt a hónap vége, fuss el véle 🙂 …