“Nagybeteg”

Az idézőjel a többféle értelmezésnek szól, mert igen, Legnagyobbunk beteg nálunk és tikkasztóan bekapta ezt az influenzát, szóval eléggé beteg, legalábbis már nagyon rég volt, ami ennyire leverte a lábáról. Szerda délután kezdődött lájtosan egy kis lázzal, ami nem is ment magasra egész éjjel, De aztán reggel 7-től bekeményített minden, 39,8-nál nem nagyon mértem kevesebbet egész nap, semmi nem vitte lejjebb neki. A végén már 3 óránként adtam neki Algopyrint, Nurofen tablettát és Rubophent, de így is csak néha mozdult lejjebb az érték…

Tényleg tikkasztó volt, ettől kicsit ki tudok akadni, ha a lázat nem tudom levinni, valahogy mindig van bennem egy idegesség, hiába lehetnék rutinos, nem tudok, ilyenkor mindig úgy érzem megfeszített izmokkal készülök valami váratlanra, valamire, amit nem tudok befolyásolni és ez rendesen kikészít. Az meg most valahogy csak rátett egy lapáttal, hogy Mátéval van mindez, mert azért ő már olyan nagy és erős(nek tűnik), rossz látni, amikor így leteríti valami. Nagyon régen volt, amikor ennyire beteg volt, talán másodikban, amikor skarlátos volt ennyire sokáig lázas és akkor sem vitte le semmi, komolyan megfordult még ma is a fejünkben, hogy lehet hogy megint ez van nála…

Csütörtökön kijött hozzánk a doktornénink, megvizsgálta, persze influenzának diagnosztizálta, az is a valószínű hiszen a fél osztály hiányzik, de azért elég furcsa még most is ez az elhúzódó rosszullét. Mert csütörtökön és egész éjjel láza volt, keltem hozzá még éjjel is, néztem, hogy mennyire magas a hőmérséklete, gyógyszert is kellett bevenni, bár nagyon kelni sem kellett, mert nem tudtam aludni, legalább a könyvemmel haladtam (ami egyébként szuper jó, régóta készülök olvasni, sorban álltam érte a könyvtárban, A szikra a címe) 🙂 . Ami még jobban nyugtalanított, hogy Máté is igényelte, hogy ott legyek vele, na, ilyen már nagyon régen nem történt, kiskorában sokat volt magas láza, ilyen és ehhez a mostanihoz hasonlók, akkor ezt sokszor végigjátszottuk, és kifejezetten szerette, ha vele vagyok, szinte egész végig, de persze ez már egy ideje nincs így 🙂 , és a láza is ritkán ilyen magas (szerencsére). Szóval örült és kérte, hogy maradjak, nézzünk valamit, vagy bármi, Tomával volt nehéz osztódni 🙂 , mert persze akkor ő is mindig szeretett volna valamit éppen, de azért ügyes volt, mert nagyrészt ilyenkor elvolt magában. 

A tegnap egész jól telt, láz szinte alig, csak hőemelkedés, bár szegénykém eléggé fáradt és nyúzott volt, úgy tűnt, hogy a szokásos menetrend zajlik, 3 nap alatt túl lesz az egészen. Tegnap még “gyógypalacsintát” is sütöttem, az volt az ebéd is – Toma ötlete volt, de mindenki örült neki 🙂 – aztán délután beindult a műsor újra Legnagyobbunknál: torokfájás, fülfájás, hasfájás, levertség, beszélni is alig tudott a végére. Estére annyira fájt a torka, hogy már nem tudtam mit kitalálni, karamellkrémet készítettem neki, mert már mindent kipróbáltunk, de semmi nem használt. Talán jobb lett valamivel, a dolog, de este megint láz, hasmenés, remélem nem jön ki az összes tünetegyüttes egyszerre… 

Ma pedig tényleg nagyon nincs jól, láza is van/volt napközben is, bár “csak” 38,7-ig szaladt fel, de a legrosszabb hogy nagyon erős a torokfájás és szörnyen levert egész nap, néha van egy kis hasmenés és hasfájás is. Délelőtt felhívtuk a doktornőt, ugyanazt mondta, amit mi is sejtettünk, valószínűleg mandulagyulladás, úgyhogy antibigyót kell szedni, amit be is szerzett a Családfő (már rutinosan kikunyerálja recept nélkül, az egyik ismerős gyógyszertárból, a vényt később be kell persze vinni). Ma húslevest főztem, annyit, hogy holnap is ezt esszük, és bízom benne, hogy Máté is javulni fog.

Toma ugye itthon élvezte végig az egész lavinát, mert kruppszerű köhögése volt, ami azóta már, a sok inhalálásnak köszönhetően a múlté. A doktornő javasolta, hogy hétfőn se vigyem oviba, addig az is eldől, hogy kijön-e rajta a vírus, szóval a hét elején még ő is itthon marad, eddig még csodával határos módon semmi baja. Legnagyobbunk ahogy elnézem, jó eséllyel végiggyógyulja ezt a hetet, és akkor csak reménykedni tudok, hogy a fülfájás a mandulától van… Apuci viszont már belenyúlt a jóba, most este már 38,6 volt a láza, és gyanítom, hogy ez még csak a kezdet. Én már 3 napja torokfájással bajlódom, meg olyan furcsán nem jól érzem magam, de ennyivel ki is egyezem és csinálom tovább, amit kell, mert nagyon úgy néz ki, hogy egyelőre nálam marad a családgyógyítás…

Ez olyan tipikus januári bejegyzésnek tűnik, sajnos…