Helyzet és félévi

Valamivel jobban van már Máté, bár éppen itt volt az ideje, ugyanis szedi szombat óta az antibigyót. Viszont még mindig fáj a torka, néha szédül (szerintem a füle miatt) és általánosságban eléggé ramatyul néz ki, sajnos. Legkorábban csütörtökön mehetne iskolába, de a mostani állapotát nézve, szerintem ebből nem lesz semmi 🙂 , és még ha teljesen jól volna addigra – amit azért kétlek – akkor is szerintem hagyni fogom, hogy összeszedje magát, betegség után nem jó egyből visszamenni, mert annak általában újabb kórság a vége. A hiányzásunknak ez biztos nagyon nem tesz jót, a pótolnivalóknak meg főleg nem, de hát akkor is ez van…

Toma még tartja magát (remélem ez így is marad), de még itthon tartom a doktornéni javaslata szerint, mert jobb nem visszaesni a kruppos köhögésbe sem, Apa beteg, bár tegnap már nem volt lázas, ment ma dolgozni, mert fontos megbeszélése van, de ő sincs jól. Én meg olyan takonykóros kezdek lenni, állandó torokfájással, bár talán Gyuri bácsi, a bükki füves ember teája, ami a torok barátja 🙂 valószínűleg hatni fog, azt iszogatom tegnap óta. Azért annyira nem nézhetek ki jól, mert Legkisebbünk, ahogy meglátott (és főleg meghallott) ma reggel, az volt az első mondata, hogy ma ők vigyáznak rám Mátéval 🙂 , szerinte ugyanis annyira beteg vagyok 🙂 …

Tegnap sokat játszottam Tomával, jó sokat meséltünk is, nagyon szereti mostanában, még jobban, mint eddig. Finommotorikás játékokkal is foglalkoztunk (tényleg nagyon bejött nekünk ez a dolog Virágnál, Toma nagyon szereti, hasznosnak is biztos hasznos, írok majd róla biztosan), meg ment a Ki nevet a végén? az örök megunhatatlan, Doubble kártyáztunk, szóval mindenfélével elfoglaltuk magunkat, de főleg Legkisebbünket. De azért ez azon nem nagyon segített, hogy már napok óta be vagyunk zárva, Tomát nem is nagyon mertem kivinni, ebben a szmogriadós időben, mert szerintem attól az egy órás buszos hazajövetelünktől volt a kruppos köhögés, ráadásul itt a közelünkben a Királyerdőben (ahol a Tamariska domb is van) mértek éppen határérték feletti szennyezettséget a hétvégén, meg persze hideg is volt nagyon, most kocsizni sem volt sok lehetőségünk, mivel a fél család betegen feküdt itthon. Úgyhogy maradt a bezártság, hol kisebb, hol nagyobb nehézséggel és a mostani hószitálásnak sem tudok nagyon örülni, pedig normál esetben ilyenkor már kint vagyunk, de ez ma valahogy nem érzem, hogy összejönne…

Na és a félévi bizi, aminek soha nem volt még ilyen mostoha sorsa nálunk, mint most 🙂 . Történt ugyanis, hogy ebben a betegséglavinában teljesen elfelejtkeztünk róla, na ilyen sem fordult még velünk elő 🙂 . Mondjuk meg sem kaptuk ugye az ellenőrzőt, mert bent maradt a suliban persze (eddig még ilyen sem volt, mindig átvettük, ha betegek is voltunk az előtte vagy utána volt), de hát már felfejlődtünk, itt van ugye a mozanapló, úgyhogy mindenről értesültünk, miután eszünkbe jutott, hogy megnézzük 🙂 . Várakozások szerint alakult minden, van biológia, földrajz hármas, viszont tényleg lett sok ötös, köztük matek, kémia, ami szuper, meg persze négyesek, szóval eléggé vegyes a kép, ahogy az sejthető is volt 🙂 .

Lesz dolog a következő félévben nem mondom, bár sok mindent megtudtam közben, az ofővel beszéltem telefonon, mert nem tudtam elmenni a szülőire sem, ami pont csütörtökre, Máté leglázasabb napjára esett. Judit néni mondta, hogy több szülő jelezte, hogy vannak gondjaik a követelményekkel és egyebekkel, ő is a tanulmányokról akart beszélni, de ahogy kivettem a szavaiból, és hát mondta is, hogy látja sok minden befolyásolja ezt az osztályszintű rontást, ami nem feltétlenül a gyerekek hibája. Hát kár, hogy ebből kimaradtam, mert lett volna véleményem, de majd jól megtudakolom a többiektől, hogy mi volt. Közben, meg megpróbálunk meggyógyulni 🙂 …