Húsvét

Összegezve volt ebben a pár napban mindenféle dolog, ami széppé tesz egy ünnepet. Készülgettünk rá már napokkal korábban, de azért ki is mozdultunk, sütöttünk-főztünk és hétfőn hozzánk is jöttek, meg persze a fiúk is mentek locsolkodni.

A péntek az külön programos nap volt, mi Tomával és Domi barátjáékkal a Póni Farmra mentünk, Apa és Máté pedig egész napos horgászatra. Ők már hajnalban keltek és mentek az egyik nem túl messzi tóra, ezért nem vitték Legkisebbünket sem, mert egyrészt korán volt nagyon, másrészt azért este hatig még tényleg rengeteg sok idő egy 5 évesnek. Pecás barátokkal mentek és fogtak is halakat rendesen, bár Máté szerint nem eleget 🙂 . Szerencsére Toma sem vette zokon azt a napot, nyilván a jó kis program és Domi barátja miatt, mi is szinte egész napos kiruccanássá tettük a pénteket, mert a fiúk nagyon jól érezték magukat, de erről majd azért írok külön is, főleg mivel elég sok fotóm is van róla.

A szombat amolyan tevős-vevős húsvét előtti nap volt, sokat sütöttem és persze suvickoltam a házat 🙂 , meg főztem csülköt, tarját. A sütikben eléggé jól álltunk az ünnepek alatt, még pénteken Legkisebbünkkel sütöttünk linzer kekszet, aztán készült még fonott kalács és fahéjas márványkuglóf szombaton, főleg éjszaka pedig répatorta és sajtos rudak. Az is nagy öröm volt számomra, hogy visszatért az éjjel tevékenykedős énem 🙂 , sok mindent akkor fejeztem be, mert napközben azért másra is elment az idő, főleg Tomával játékra és mindenféle kézműveskedésre, tojásfestésre, utóbbiból több félét is kipróbáltunk. Ez a húsvét a tojásfestés bűvöletében telt el, Legkisebbünk nagy örömmel festette akril festékkel a hungarocell és műanyag tojásokat, készült a szokásos festett tojás, sőt még hagymahéjjal színezett is, amihez Toma gyűjtögette a leveleket nagy boldogan, de csináltunk házi locsolóvizet, mozaik nyuszit, fűzött tojást, persze ezeket azért több nap alatt, majd külön posztban megmutatom a fotókat. A Családfő és Máté még este Fradi meccsre is ment szombaton, külön örültem annak, hogy Legnagyobbunknak tele volt a kedvenc programjaival ez a pár nap, ő is lazíthatott végre olyan igazi jót! Az meg még nagyobb öröm valahogy mostanában nekem, hogy olyan nagy már és annyi mindenről el lehet vele beszélgetni és röhögcsélni, úgy, hogy én is kifejezetten élvezem, jó érzés, na 🙂 ! Szombatra eredetileg kirándulást terveztünk, de mivel elég rossz időt jósoltak ezt elvetettük napokkal korábban, pedig az időjárás szempontjából így utólag mehettünk volna, de azt hiszem az olyan sok lett volna, főleg a pénteki, mindenkinek egész napos szabadtéri program után. Bár pénteken akartuk, de szombat reggel diszítettük fel a tojásfát, amire most először nem csináltunk saját díszeket, mert már így is annyi van, hogy a csak a fele került fel rá 🙂 , szóval csupa saját kis művel van tele 🙂 :

A vasárnap gyorsan elszaladt ismét 🙂 , már eleve a reggeli elnyújtott, ünnepi reggelivel, ami olyan 11 körül ért véget 🙂 . Máté most már talán olyan igazi húsvétosat reggelizik, tarjával, főtt tojással, meg mindennel, amivel ez úgy elképzelhető, eddig ez így azért nem volt igaz. Tomára külön készültem, gondoltam, hogy ő ezeket meg sem kóstolja szinte 🙂 , de bíztam a finom kalács receptben, amit sütöttem és tényleg nagyon bevált azt kell, hogy mondjam. Könnyű is elkészíteni, de ami a legfontosabb Legkisebbünk imádta, még este is ebből evett, úgyhogy többször csinálok majd azt hiszem. Persze megérkezett a nyuszi is a kertbe, hozott is rengeteg sok mindent, csokitojásokat és egyebeket dögivel, csak győzte szedni az illetékes 🙂 , érkezett új bicikli is Legkisebbünknek, Máténak pedig Forma1-es xbox játék a kívánsága szerint, mindenki örült mindennek, még én is kaptam új hajszárítót, mivel napokkal korábban a régi sajnos bekrepált, szóval igazán figyelmes volt a nyuszink bevásárláskor és a kertben is 🙂 ! Máté persze továbbra sem rajong a fényképezésért, ki is kötötte, hogy róla bizony fotó nem készülhet, ez az első valahogy véletlenül sikerült, de ha már így alakult akkor azért megmutatom 🙂 :

Erősen dél volt, amire beraktam a sütőbe a tejfölös, hagymás csülköt pékné módra, amiből mondjuk már bőven benne járva a délutánban, de Toma is belakott (meg is lepődtem, tényleg nem volt most kivételesen semmi vésztartalék ebéd, úgy látszik így kell ezt csinálni 🙂 ), meg Máténak is nagyon ízlett, szegény Családfőnek viszont egész nap vacakolt a gyomra, nagyjából kimaradt a finomságok evéséből. Délután persze ki kellett próbálni az új biciklit is, Toma délután Apával, később pedig közösen tekertünk itt a környéken. 

Hétfőn persze korán kelt a banda, az én locsolásommal kezdték a napot, most kivételesen a vízzel locsolás elmaradt, csak a házi kölninkből kaptam, valószínűleg azért, mert mindenkit megelőztem a felkeléssel 🙂 . Aztán elindultak kis körútjukra, Máté már olyan ímmel-ámmal, akart is menni, meg nem is, nem tudom meddig tart ez még nála, mondjuk az is csoda, hogy idáig bírta a dolgot, erősen benne a kamaszkorban 🙂 . Toma viszont nagyon készült, mindenki ugyan sportos ingben, de olyan csinosan öltözött fel. Legkisebbünk többször elmondta magától a versét még reggel, aranyos volt nagyon, gyakorolt, Máté meg nagyon rendes volt, nyugtatgatta, hogy kisegíti majd, ha esetleg nem jut eszébe valami, de erre nem volt szükség 🙂 . A szokásos körút mellett, még az ovis Nóri locsolását is bevették a pakliba a fiúk, mert Toma nagyon készült rá, aranyosak voltak állítólag, csokitojást és nyuszit is kapott tőle Legkisebbünk, játszottak is egy picit együtt, aztán mentek persze tovább a fiúk. Itthon pedig a szokásosnál lassabban csordogált a locsoló brigád, amit nem bántam volna, ha előre tudom, mert akkor mondjuk kimegyek futni, amire nagyon vágyom már jó ideje, de így persze vártam itthon a locsolókat 🙂 . Aki jött, az unokatesómék viszont nagyon sokáig maradtak, beszélgettünk mindenről alaposan, nagyjából amíg tőlünk a fiúk hat-hét helyen jártak, addig mi itthon traccsoltunk 🙂 .  Ilyenkor az ebéd mindig tolódik, köszönhetően a rendkívül sok finomságnak, amit összeesznek az összes helyen a srácok. Délután aztán Apa Tomával kiment ide hozzánk pecázni a Duna-partra, mi meg bent maradtunk Mátéval, ő alaposan letesztelte Beni segédletével az új játékát, én meg olvasni szerettem volna leginkább, de a sok éjszakázásnak hála elnyomott az álom, úgyhogy szundítottam egy órácskát. Toma csengetésére ébredtem fel (amióta jó a csengő használva is van 🙂 ), aki nagy boldogan újságolta, hogy két pontyot is fogott, Apa meg visszament még pecázni. Még társasoztunk egyet Legkisebbünkkel, aki tropára vert természetesen 🙂 , aztán már csak az esti rutin maradt hátra.

Így telt a 2017-es Húsvét nálunk, ami persze megint extra gyorsan elszaladt 🙂 …