Bodzaszüret

Szombat délután lelkes segítőmmel itt a környéken szedtük a bodzát, erdőszélen, a Duna mellett, a kis öblünknél és még sok más helyen. Toma gokarttal jött, gondolt a szórakozásra is 🙂 :

Futóedzést is tartott, csak, hogy formában maradjon 🙂 :

Azért a szüretből is kivette a részét:

A kis öbölnél a bodzázás mellett játszott is egy picit 🙂 :

Itt pedig az öbölnél lévő hosszan elterülő bodzás, még többnyire beéretlen virágokkal:

Itt van az a jó kis fa is, amire úgy szeret felmászni Toma,

a tetején az utcánkban lakó lányoknak talán az apukája készítette deszkalapból azt a kis “bunkert”, amit a lányok már kinőttek, de van aki még ki tudja élvezni 🙂 :

Amíg ott időztünk, azt éreztem, hogy nincs is jobb hely ennél a világon! Tulajdonképpen minden részletét szeretem: a kis öblöt a fákkal, Dunával, a közeli kiserdőt, ahová mostanában elég gyakran elfutok és élvezem az erdő hangjait, a kakukk hangját tavasztól őszig, a fülemülét ilyenkor májusban, a rengeteg sok bodzát mindenfelé és azt, hogy ezért csak ki kell nyúlnom és leszednem őket, azt, hogy esőben, szélben, napsütésben, tavasszal, nyáron, ősszel és télen bármikor élvezhetem ezt az egészet, amire mindig is vágytam, ezt a kicsit érintetlen paradicsomot a nagyvárostól karnyújtásnyira, a kertünket, ahol lehet homokozni, csúszdázni, focizni, ültetni, élni, a körülöttem ugrabugráló, fára mászó Legkisebbünket és azt, hogy van neki egy ilyen helye, ahová kisétálunk és olyan igazi vadregényes kis kuckó 🙂 , a Legnagyobbunkat, aki 2 percre onnan otthon vár minket és éppen az aktuális viccével fogad, de a gokartot szó nélkül elteszi helyettem a helyére, hogy ne én bajlódjak vele, de legfőképp azt, hogy estére mindannyian együtt voltunk újra, itthon és gondolatban hálát adtam ezért az egészért, sőt, még ennél is többért…