Családmorzsák

Ez volt a tegnapunk, és hát ki más lehetett volna az elkövető, mint Legkisebbünk… Ott kezdődött a dolog, hogy a Zapu felvetette az ötletet, hogy menjünk el Dunakeszire megnézni egy eladásra szánt autót, amit megvehetnénk (még mindig kocsicserében gondolkozik a sajátját illetően), így eléggé késő délelőtt sajnos összekaptuk magunkat és elindultunk. Tudtuk, hogy nincs a… Tovább »

A teljes itthoni képhez hozzátartozik, hogy Máté tegnap óta nem ment suliba, mert újra (vagy még mindig) eléggé köhög. Ha teljesen igazságosak akarunk lenni, azért volt ebben egyfajta iskolaundoritisz is 🙂 , de most már múlt időben beszélek csak erről. Ugyanis ma elmentünk a doktor néninkhez, azzal a feltett szándékkal, hogy ha már így alakult… Tovább »

Ami főleg az elindulásról és a hazajövetelről szól, mindkettő élesen különbözik egymástól, az utóbbi javára, nyilván 🙂 … A lélektani hadviselés már délután megkezdődik, amikor az aprónép a legváratlanabb helyzetekben – mondjuk játék, fürdés, meseolvasás közben – közli, hogy ne menjünk másnap oviba… Aztán reggel a felkeléstől számítva ajánlatos gyorsítva készülődni – ami nem egyszerű… Tovább »

…egy gyerek ez a Toma vagy írhatnám, hogy picit hisztis tud lenni (ááááá, dehogy 🙂 ), ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő azt szeretné… Kicsit sem idegesítő, amikor nem tudom máshogy leírni nyekereg… :), hosszas, mély és magas hangok váltakozásával, úgy mint EEEEEÖÖÖÖÖEEEEEÖÖÖÖÖ próbálja elérni a célját, egy nap százszor, mindezt jó sokáig… Tovább »

Mostanában kijut belőle nekünk rendesen. Elég rapszódikusan jön Tománál, van amikor napokig semmi, van amikor meg minden napra jut egy, esetleg több is… Nem szokásom hasonlítgatni – igyekszem is elkerülni tudatosan, hiszen nincs két egyforma semmiből sem és még sorolhatnám, hogy miért – de azért nagyon furcsa ez Máté után, aki emlékeim szerint és ezzel… Tovább »

A hiszti az csak úgy jön és feltör és robban, általában teljesen kiszámíthatatlanul. Van amikor megjósolható a kimenetele, van amikor valószerűtlenül sokéig tart és semmi remény a megváltásra, de aztán egyszer csak a semmiből előbukkan a befejezés. Árad és tombol, hihetetlen őserők szabadulnak fel – csak sajnos egy dühös kis két évesben, aki bömböl, néha… Tovább »