Családmorzsák

Igen, végre péntek, nagyon vártam, kellett, mint egy falat kenyér! Már láttam szerdán Tomán is, hogy nagyon kivan, akkor 8-kor (!) lefeküdt aludni magától 🙂 , hát ilyen is talán babakorában volt utoljára 🙂 … Tegnap is mindenki fáradt volt már, naná, én speciel már a nyarat várom, ami engem ismerve mondjuk nem meglepő 🙂… Tovább »

Mármint természetesen a hétvége, olyan mintha itt se lett volna, de hát jobb, ha újból hozzászokom ehhez az érzéshez. Mondjuk tartalmasnak tartalmas volt, az biztos, volt itt mindenféle kéremszépen tanulás, pótlás, kirándulás, kis betegség, sütés-főzés és hasonlók. A péntekünk tényleg itthon telt, akkor még beteg volt ugye Toma, úgyhogy délelőtt pótoltunk, közben főztem és tök… Tovább »

Úgy látszik, ahogy beindul az intézményesdi, menetrendszerűen jön a betegség is. Toma tegnap óta itthon van, nagy baja nincs, csak egy kis nátha-féle, tüsszög irgalmatlanul – most már nem – és folyik az orra. Nagyon nincs is erre gyógyszer, mintha jobb is lenne mára már a dolog, remélem ennyiben is maradunk ezzel a nyavalyával. Azt… Tovább »

Az első iskolás hétvégénk is, mint általában a sulis időszak alatt, elillant mintha itt sem lett volna. Ezen a hétvégén, pénteken és szombaton ráadásul egyedül voltunk a fiúkkal, mert a Családfő horgászversenyt szervezett Rétimajorban és az előkészületek, na meg a korai kezdés miatt inkább ott is aludt péntek éjjel, hogy szombaton ugyan szerencsére egy jól… Tovább »

Már igazán időszerű volt megörökítenem az első iskolás napot, ami ugye pont egy héttel ezelőtt volt. Azért az a nap nálunk igazán különleges volt, mivel Toma az elsőt, Máté pedig szintén az első évét kezdte a gimiben, hát, ilyen sem lesz többet az biztos! Ennek megfelelően muszáj is volt kétfelé szakadnunk, mivel mindkét fiúnak reggel… Tovább »

Merőben más volt, mint az eddigiek, ugyanis önként vállalva és örömmel Máté a maconkai horgászzversenyre ment Apával. Úgy volt, hogy mi is megyünk, de amikor előző este nézegettük milyen idő is lesz ott (esős), és ráadásul Máté mondogatta, hogy neki az nagyon zavaró, hogy mi Tomával miatta unatkozunk ott egész nap, ehhez hozzájött, hogy Legkisebbünk… Tovább »

Másfél évtized vagy tizenöt év, mindegy, hogy hívjuk, ennyi lett ma Máté! Azon túl, hogy nem akarom szaporítani a közhelyeket, hogy el sem hiszem és úgy elrohant ez az idő, hogy észre sem vettem – pedig így van 🙂 – néha csak ámulok, sőt, rá sem ismerek, arra a kisgyerekre, aki volt, mert most már… Tovább »

Vasárnap estefelé aztán végre elérkezett a várva várt alkalom, amiért tulajdonképpen Münchenbe utaztunk és indulhattunk a meccsre 🙂 ! Mondanom sem kell, Máté tűkön ült, hiszen már vagy 8-10 éve Bayern München szurkoló, a jegy és az egész müncheni hétvége az ő ajándéka volt, a szülinapjára, ami most lesz majd szombaton 🙂 … Persze imádja… Tovább »

Már nincs mit várni, se szerenádot, se ballagást, se családi bográcsolást és már az évzárót sem…. Pedig eddig így voltunk azt hiszem mindannyian, hogy mindig elütöttük azzal a végleges szétszéledést, hogy jó jó, ez már tényleg komoly, de még tudunk olyat várni, ahol együtt leszünk és lesznek a gyerekek… Csütörtökön volt az évzáró, a legnagyobb… Tovább »

Már elkezdtem ezt az írást egy ideje, de mindig félbehagyom, mert van valami…. Tulajdonképpen csak az elmúlt napokról kezdtem írni, amik megint rohannak, én nem tudom, hogy van ez, szaladnak akkor is, ha ovi-suli van, meg akkor is ha már nyári szünet, ki érti ezt… A hétfőnk még talán megvan, amikor is diákigazolványt csináltattunk ugye,… Tovább »