Amit ugye, a nagy tesó csinál az csak jó lehet alapon, délután nagy rötyörészés közepette sajátos bújócska zajlott a kertben, a részleteket azért még kicsit finomítani kell 🙂 … Általában úgy mennek a dolgok, hogy amikor Máté a hunyó, akkor Toma keres magának egy helyet, ahol rendszerint teljesen látható 🙂 , aztán nagy áldozatok, részemről pedig heves mutogatások árán a helyén marad egy darabig, de aztán csak eljön a pont amikor előugrik a helyéről és nagy boldogan kiabálja, hogy hol van 🙂 …
A fordított helyzet a könnyebb, ilyenkor alig bírja kivárni, amíg számolnia kell és miután indulhat, mint a puskagolyó végigszalad a kerten akár többször is, mire megleli drága jó bátyját 🙂 , de hát már az is nagy szó szerintem, hogy nagyjából érti a játék lényegét… Azért jót derültünk azon, amikor Máté mondta neki, hogy hatig kell számolni és utána lehet elindulni, amire Toma komolyan véve az utasítást csak ennyit mondott: – Egy…, kettő…, hatom…! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: