Törékeny minden…, nagyon kell vigyázni egymásra és magunkra is… Nem tudhatjuk mit hoz a holnap, ami eddig természetes volt, mint például, hogy felkelünk, járunk, szaladunk, begombolkozunk, fogunk, integetünk, az hirtelen a legdrágább kincsünk lehet…
Eljöhet egyszer egy olyan nap, amikor szorongsz, hitetlenkedsz, összeszorul a gyomrod, megdöbbensz, megijedsz, félsz valaki miatt és azt kérdezed, hogy mi jöhet még…???
Furcsa, hogy olyasvalaki miatt kell aggódni, akiért eddig soha…, furcsa, hogy mindez vele történt…, és furcsa, hogy fiatalabb mint én…
Rossz látni, hogy akit nagyon szeretsz – áttételesen – szenved ettől…
Megkönnyebbülés és öröm, hogy ott van a lehetőség és a remény a gyógyulásra… Csak addig nagyon hosszú az út és nagyon nehéz…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: