Rácsodálkozós

Szinte minden nap elámulok Toma fejlődésén, változásán 🙂 … Kis apróságok ezek, de olyan szívet melengetőek 🙂 … Tegnap például sok idő nem volt semmire, de azért ilyenkor is valahogy csak van együttlét, (ha többször kevesebb is), és ebben az a jó, hogy Toma kezdeményez, ő szeretné, őt érdeklik ezek a dolgok. Délelőtt éppen a nagy nyüzsi közben, leveszi az állatos könyvet a polcról és leültünk a szőnyegre, végig néztük a papagájt, zsiráfot, oroszlánt, elefántot, zebrát, malacot, meg még amit 🙂 , amelyiknél tudtunk mondókáztunk 🙂 .A kedvenc mondókás verseit, játékait pedig előszeretettel gyakorolja, persze az a jó – érthető módon –  ha van hozzá társ és közönség 🙂 …

Az esti sétánál kimentünk a Duna-partra, vittük a futóbiciklit és én csak ámultam, hogy milyen biztonsággal és sebességgel szalad vele, az ő szavai szerint nagyon beindulva :), egész gyorsan végigjártuk a távot. Csak az lassított minket egy picit, hogy az éppen beérkező buszunknak a kerekeit meg kellett vizsgálni, és megvárni amíg elmegy 🙂 . Hazafelé pedig az egyik bokornál, saját maga vett észre egy katicabogarat és nagy lelkesen mutatta, megszámoltuk a pöttyeit, megnéztük, rátettem az én kezemre, majd az övére – nagyon élvezte – aztán visszaraktuk a virágra 🙂 .

Itthon pedig nem tudok betelni azzal, hogy mennyire jól elvannak ketten Mátéval. Őszintén szólva nem gondoltam volna 3 évvel ezelőtt, hogy 8 év korkülönbséggel, ők nagyon bármit is játszanának. Ehhez persze kell Máté jó és szeretetteli lénye, de ez akkor is egy nagy csoda nekem 🙂 ! Főleg, hogy szerintem mindketten élvezik is, legfőképp a labdás játékokat, nem pedig ímmel-ámmal vannak együtt. Tegnap délután is már néha legszívesebben rájuk szóltam volna, mert a legjobb szórakozás a nappali és az előszoba vagy a konyha között focizni egy kis labdával 🙂 , de örülök, hogy nem tettem, mert annyira aranyosak voltak 🙂 . A virágok és a képek amik meg veszélyben voltak, tulajdonképpen pótolhatók 🙂 …