Már 1-2 hete tudtuk, vártuk, készültünk rá, hogy júliusban újra mehetünk Kerekítő bábos tornára a Manóhoz 🙂 … Toma nagy boldogságára, mert például pár napja megkérdeztem tőle hová szeretne menni és ő egyből rávágta, hogy a Manóhoz 🙂 . Én annak is örültem, hogy az utolsó alkalmat, ami Judit a foglalkozásvezető kisfiának a betegsége miatt elmaradt, így bepótolhattuk, nem váltunk el búcsú nélkül 🙂 . Nagyon örülök, hogy Judit ezt kitalálta és bevállalta, ő is jött a 3 gyerkőcével, nagyon aranyosak 🙂 , öröm volt őket figyelni együtt 🙂 . Mindenki más is hozhatta a testvéreket is – én mondjuk Máténak meg se említettem 🙂 , mert gondolom totál cikinek érezte volna 🙂 – így nem kis meglepődésünkre nagyon sokan voltunk… Tomára – és ahogy a régieket megfigyeltem a többiekre is – hatott ez a nagy zsúfoltság, olyan értelemben, hogy egy kicsit megilletődött volt, aztán később egyre jobban feloldódott, de így elsőre nem érezte azért olyan jól magát, mint amikor szűk körben jártunk.
Éppen valamit mondókázunk 🙂
Lehet, hogy az is közrejátszott, hogy tegnap eltört Toma markoló autója és mielőtt indultunk, mondtam neki, hogy torna után megyünk vásárolni és választunk neki egy újat. Ugyanis nem vártuk meg teljesen az óra végét, amikor tornaszereken lehetett ugrabugrálni mi eljöttünk, bár az is igaz, hogy a kelendőbbekre mint a trambulin, szinte sorban állás volt. A kis drágám kitörő lelkesedéssel indult a hiperszuperbe, egyelőre ő az egyetlen hím nemű itthon aki ezt ilyen jól veszi, az is igaz, hogy néha vele a legnehezebb ez a dolog 🙂 . Ma viszont kifejezetten jól szórakoztunk vásárlás közben, lehet, hogy ez annak is betudható, hogy kezdésnél magunkhoz öleltük a markolót, amiből összesen két darab volt már csak a polcon, nagy szerencsénkre (nem is tudtuk, hogy később ez mennyire igaz lesz).
Aztán gyorsan a ruhaszektor felé vettük az irányt, hogy végre magamnak választhassak pár felsőt. A párból jó pár lett 🙂 , de csak a próbálást illetően, viszont minden elismerésem Tomáé volt, aki ezt a próba-mizériát remekül tűrte, sőt, egyszer még azt is mondta a kis drága, hogy jól áll, amit felvettem 🙂 . Bevittük az új munkagépet a fülkébe, úgyhogy ő a széken addig tologatta, amíg várni kellett. Mondjuk jól elszórakozhatott, aki eljött a fülke előtt vagy esetleg várt ott, mert a nagy játék közben Toma lelkesen és jó hangosan elsorolta a testrészeimet folyamatosan ismételve amit látott, mindenkinek a képzeletére bízva, hogy mi szerepelt a lista élén 🙂 … Megállapítottam, hogy ezentúl vele megyek vásárolni, senki nem bírta volna a többiek közül ezt cérnával 🙂 …
Utána gyorsan elmentünk pogácsázni, aztán megvettünk még pár dolgot, és amikor kifizettünk mindent a cuccok pedig szatyrokban voltak, feltűnt, hogy hiányzik a markoló… Megkértem a pénztárost, hogy vigyázzon a holmikra, mi pedig vissza mentünk a próbafülkéhez, hátha ott hagytuk, kerestük-kutattuk többfelé, de nem találtuk. Végül megvettük a másik, immár utolsó példányt, Toma eleinte még kérdezgette, hogy hová lett a zöld-piros markoló, de aztán a sárgával is megbarátkozott 🙂 .
A többiek addig valószínűleg itthon örültek annak, hogy kimaradtak ebből a beszerző körútból 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: